34. rész: Kettős eljegyzés

~JADE~

Csókunknak Heather sikítása vetett véget.
- Ez gyönyörűűűű!- kiáltotta
Mi meg elkezdtünk nevetni.
- Aranyos tesód van!- mondtam, miközben szendvicset csináltam magunknak
- Tudom! Imádom őt! De téged is imádlak!- tette hozzá gyorsan
- Ajánlom is!- nevettem- Tessék!
Leültünk és befaltuk, amit csináltam.
- Sziasztoook!- jött be boldogan Carlos és Alexa
- Mi ez a nagy boldogság?- csodálkozott Jamesy
- Hááát....
~ALEXA~

- Elmegyünk egyet sétálni?- kérdezte Los
- Mehetünk!
Magamra kaptam egy kabátot és elindultunk. Carlos kicsit ideges volt(bár foggalmam sincs, hogy miért), ezért megcsókoltam. Erre elmosolyodott és ő is megcsókolt. Nos... ennek az lett a vége, hogy le kellett ülnünk egy padra, mivel már alig bírtunk megállni a saját lábunkon.
- Ugye tudod, hogy most felizgattál?- kérdezte
- Fúúúj, Carlos!- pattantam fel
- Most mi van?
- Gyere, menjünk tovább! A többit majd este elintézzük!
- Rendben!- állt fel ő is
Kézenfogva tovább mentünk. Nem tudom, hogy mennyi ideig sétálhattunk és milyen hosszan, de végül a parton találtuk magunkat. A szellő gyengén fújdogált és egy árva lélek sem volt rajtunk kívül ott. Szép hely volt!

Míg én a kilátásban gyönyörködtem, Carlos elém állt. Vagyis inkább letérdelt.
- Alexa Vega, leszel a feleségem?- vette elő a csodaszép gyűrűt
Örömömben elkezdtem sikítozni.
- Igen!- mondtam eléggé magas hangon
Carlos felhúzta az ujjamra a gyűrűt, én meg a nyakába ugrottam és elkezdtem csókolgatni.

- Annyira boldog vagyok!- ugrándoztam örömöben
Los leült a homokba és nézte, ahogy ujjongok. Még kézen is álltam, annyira örültem!

- Most már mehetünk!- mentem oda hozzá- Kíváncsi leszek, hogy mit fognak mondani a többiek!
- Gondolom gratulálni fognak!
Hazaérve Jadet és Jamest a konyhában találtuk.
- Mi ez a nagy boldogság?- csodálkozott James
- Hááát.... Carlos eljegyzett!- ujjongtam, közben előre nyújtottam a gyűrűs kezemet
Jade azonnal felpattant és elém futott, hogy közelebbről megnézze az ékszert. Majd szorosan megölelt és a fülembe súgott egy gratulálokot. James meg pacsizott kedvesemmel. Majd megkerestük Micet, Kendallt és Logant, hogy bejelentsük nekik is a nagy hírt. Mind nagyon örültek nekünk.
~LOGAN~

Másnap reggel hatalmas mosollyal ébredtem, mivel ma jöhet haza a kórházból Jules. Boldogan megreggeliztem, felöltöztem és elindultam hozzá. Ő a recepción várt rám. Mikor meglátott, nagyon boldog lett. Odafutott hozzám és szorosan megölelt.
- Hiányoztál!- csókolt meg
- Te is nekem! Mehetünk?
- Igen!
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
- Logan, hová mész? Mi nem erre lakunk!- mondta aggódalmasan Julie
- Tudom! De ne aggódj, tudom, merre megyek!
Bekanyarodtam egy utcába. Leparkoltam, kiszálltam, majd kinyitottam szerelmemnek az ajtót. Körbenézett, aztán furcsa arccal felém fordult.
- Hol vagyunk?
- Egy utcában. De ha egyenesen elindulunk, akkor leérünk a tengerhez.
Óvatosan elindult. Ő elől ment én meg mögötte. Egyszer csak megállt, mivel meglátta a táblát, amire az volt ráírva, hogy ,,Leszel a feleségem, Julie Johnson?" Könnyes szemekkel megfordult és a nyakamba ugrott.
- Hát persze, hogy leszek a feleséged!- sírta
Elővettem a gyűrűt és felhúztam az ujjára. Tökéletesen állt rajta! Erre mégjobban elkezdett sírni.
- Ne sírj kincsem!- öleltem meg
- Csak... annyira... boldog.... vagyok!- mosolygott
- Hidd el, én is! Imádlak, szerelmem!
- Én is imádlak!
Visszaszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Csak Alexa és Carlos volt otthon. Mikor Jules megtudta, hogy ők is összeházasodnak, meg mi is, felsikított. Alexa úgyszintén.
- Jó időzítés!- jött oda mellém Carlos- Tudod, mi lenne mégjobb?
- Mi?
- Ha kiderülne, hogy Julie is terhes! Akkor nemcsak egyszerre házasodnának össze, de talán még egyszerre is szülnének.
- Hogy érted, hogy egyszerre?- néztem rá kikerekedett szemekkel
- Ja, neked még nem monduk? Alexa terhes!
Ezt persze meghallotta Julie is.
- Terhes vagy?- kérdezte Lexy-től boldogan
- Igen!
- Én is szeretnék egy gyereket!- ugráltak tovább
Na ezt meg én hallottam meg. Carlos megütögette a hátamat és elment.
- Julie, gyere, pakoljuk ki a cuccaidat!- mentem oda hozzá
- Ó, tényleg!
Felmentünk és elkezdtünk pakolni.
- Szóval szeretnél egy kisbabát!- álltam meg előtte
- Óóóó... De még mennyire!
- Ez esetben!
Felkaptam, az ágyra fektettem és elkezdtem leszedni róla a ruháit. Ő meg az enyémeket.
~JADE~

A parkban voltunk. James átkarolt, én meg a vállára hajtottam a fejemet.
- Mikor fog megszületni a pici?- kérdezte
- Márcsak pár hónap! Nyugi!- pusziltam meg
- De már a kezemben akarom tartani az apróságot!
- Én is! De nem gyorsíthatjuk fel az eseményeket. Sajnos!
- Kár!
Majd mindeketten körbenéztünk. Egyszer csak megpillantottam Heathert.
- Az ott Heather?- néztem Jamesre
- Mi? Hol?- kérdezte
- Ott!- mutattam felé
- Az ő! És kivel csókolózik? Na, majd adok én annak a gyereknek!
Épp indulni akart, de én visszatartottam.
- Hé, hagyd! Felnőtt már, azt csinál, amit akar!
Egy sóhaj után megcsókolt.

- Az meg ott Kendall?- most ő tette föl a kérdést
- Igen. De az viszont nem Micayla! Hanem.... Rose?
- Az új szomszéd?
- Igen. Tuti, hogy ő az!
Mérgesen odamentünk hozzájuk, ezzel megszakítva az enyelgésüket. Még előbb csináltam egy képet, hogy be tudjam bizonyítani Micnek, hogy ez az idióta megcsalja.
- Nicsak, nicsak, nicsak!- állt meg mellettük karba tett kézzel Jamesy
- Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte zavartan Kendall
- Mi is pont ezt akartuk kérdezni tőletek!- válaszoltam flegmán
- Hé, meg tudom magyarázni!- védekezett a srác
- Ne fáradj! Tudok mindent! Megint megcsalod Micaylát, mint pár hónappal ezelőtt! És most pont a szomszéddal? Egyre jobbakat találsz magadnak, Kendall!- mondta James
- James, Jade, maradjatok ki ebből!- mondta flegmán Rose
- A helyedben nem lenne ekkora szám!- léptem közelebb a csajhoz
- Ó, de félek! Mit tud nekem ártani egy terhes csaj?
És egy jó nagyot rúgott a hasamba. Összeestem a földön. Ők elfutottam, James pedig aggodalmasan próbált segíteni rajtam.
- Nyugi. Minden rendben van!- nyögtem
- Biztos? Nem esett bajotok?
- Nem, nem, jól vagyunk!- álltam fel- Menjünk haza!
Kézenfogva elindultunk haza, hogy elmondjuk a történteket Micnek. A szobájában találtunk rá.
- Micayla, beszélnünk kell veled!- ültünk le mellé
- Miről lenne szó?- tette el a laptopját
- Kendall megcsalt téged!- mondta szomorúan kedvesem
- Hogy mi?- kérdezte könnyes szemekkel
- Sajnáljuk, de ez az igazság!
Elővettem a mobilomat és megmutattam neki a képet, amit készítettem.
- Tudtam! Úgy tudtam, hogy szerelmes lett Roseba!- majd elkezdett sírni
Mi meg megöleltük. Fájt megint végignéznem, ahogy összetör.
- Most kérlek menjetek el!- törölte meg könnyes szemeit
- De szólj, ha bármire szükséged lesz!
- Rendben!
Kimentünk és leültünk a szobánkba. Néma csendben voltunk. Csak Micayla sírását lehetett hallani.
~MICAYLA~

Annyira tudtam! Láttam, hogy hogyan néz rá, mégsem tettem ellene semmit! Már megint! Összetörtem. Újra. Pár hónapja éltem át ugyanezt. Mikor újra összejöttem Kendallel, azt hittem, hogy most már örökké együtt fogunk lenni! De tévedtem. Istenem, mekkorát tévedtem!

,, A múlt sosem tűnik el teljesen. A szellemek ott leselkednek a bokrokban, buzgón emlékesztetve döntéseinkre. De ha visszanézünk talán találunk egy régi barátot, tárt karokkal, vagy régi ellenséget, eltitkolt találkozókkal, vagy egy felnőtt fiút megbocsátó szívvel. Sajnos, néhányan nem akarnak visszanézni, és soha nem értik meg, hogy a múlt tagadásával csak bebiztosítják a megismétlődését!"