29. rész: Amikor még....

~JADE~


Ezt az egészet nem akartam elhinni! Az egyik pillanatban minden rendben volt, a következőben meg már itt állunk a kórházban és izgulunk. Ez csak egy álom! Ez csak egy álom!- ismételgettem magamban. Mivel nem ébredtem fel, ezért megpofoztam magamat. Jó erősen.
- Édesem, mit csinálsz?- jött oda hozzám James
- Fel akarok ébredni!- mondtam könnyes szemmel- Ez csak egy álom! Egy nagyon-nagyon rossz álom!
- Bárcsak az lenne!- ölelt meg szerelmem
Miután jobban lettem, megbeszéltük a többiekkel, hogy ki mikor lesz benn. Először én leszek itt 4 órát. Aztán Micayla, James, Logan, Alexa, Carlos és Kendall. Elköszöntem tőlük és leültem az egyik székre. A fejemet nekidöntöttem a falnak, és elgondolkodtam. Eszembe jutottak a régi emlékeim.

- Julie! Hogy festek?- kérdeztem, mikor leértem a lépcsőn
- Csodásan! Gyere, mert már rég elkezdődött a parti!- húzott ki a házból
- Ma felszedünk magunknak egy pasit!- nevettem
- Az biztos!
Mike-nál volt egy buli. Mike az egyik osztálytársunk volt és az egyetlen fiú, akivel jóban voltunk.
- Sziasztok, csajok!- nyitott ajtót
- Hello, Mike!- pusziltuk meg

 

Azért jöttünk el a partira, mert megtudtuk, hogy a társaság fele fiú. Nekünk meg kellett egy pasi. Így hát leültünk az egyik székre és vártunk. Juliet vagy 10 ember is elvitte táncolni, engem meg egy sem.
- Mi baj, Jade?- ült le mellém Mike
- Senki sem akar táncolni velem!- mondta szomorúan
- Én szivesen táncolnék veled, csak akkor Sarah mérges lenne!
Sarah Jessica Parker. Mike csaja, az osztály egyik legmenőbb embere. Fél éve kezdtek el járni. Azóta dúl a szerelem köztük!

- Hazamegyek!- álltam fel
- Hé, maradj még!
- Bocsi Mike! Hétfőn találkozunk!
Szomorúan hazaballagtam. Otthon ledőltem a kanapéra. Nem sokkal később Julie jött haza.
- Jade, miért jöttél haza?- ült le mellém
- Senki sem akar velem lenni. De te nyugodtan menj vissza, és érezd jól magad!
- Nélküled sehova se megyek! Ha te nem találsz magadnak pasit, akkor én sem!- és megöleltük egymást


- Elkésel Jade!- kiabált fel Jules
- Megyek máááár!
Lefutottam a lépcsőn, elköszöntem Julie-tól és beszálltam a kocsimba.
- Sok sikert!- kiáltott utánam
Nagyon izgultam. Ma mentem először dolgozni!
- Mi baj Julie?- kérdeztem, mikor hazaértem
- Jake szakított velem, mert szerelmes lett Jennába!
Jake Ryan. Julie ex-pasija. Egy parkban ismerkedtek meg.

 

Jenna Monet. Daniella Monet kishúga. Eléggé magának való csaj!

 

- Semmi baj! Csss...- öleltem meg
- Ígerd meg, hogy te mindig mellettem leszel! Bármi történjék is!- nézett a szemebe
- Megígérem!


- Szia! Julia Johnson vagyok! De inkább csak Julie!- jött oda hozzám az új lány
- Hello! Jade McLain!
- Foglalt melletted ez a hely?
- Nem!
Bejött a tanár, és kezdődött a biosz.
- Nos, aki ma felelni fog, nem mááás, mint..... Jade McLain!
- Remek!- mormogtam halkan
- Nos, Jade, kérlek meséld el nekem, hogy mit tanultunk az előző órán!
Semmit nem tanultam! Tegnap egész este sorozatokat néztem. Julie elkezdett mutogatni nekem és suttogni a megoldásokat.
- Miss McLain. 5-ös!- mondta elégedetten a tánár
- Köszönöm!
Egy elégedett sóhajjal leültem a helyemre. Óra után Julie-hoz siettem.
- Hé! Köszi, hogy segítettél!
- Szívesen! Ebédelsz velem?
- Naná!
Ebéd után elmentünk sétálni.
- Te itt laksz?- ámult el
- Igen!
- Nagyon jól éreztem ma magam! Mivel új vagyok, nincsenek nagyon barátaim, szóval.... leszel a legjobb barinőm?
- Persze!


Felálltam és sétáltam egyet. Elmentem a büfébe és vettem egy csokit. Majd nekidőltem a falnak és megettem az édességet.
~MICAYLA~

Otthon ledőltem az ágyamra és elgondolkodtam a régi szép időkön.

- Nyitoom!- rohantam az ajtóhoz- Szia, Jade! Mi szél hozott?
Behívtam őket és leültünk a kanapéra.
- Be szeretném mutatni neked a legjobb bartánőmet. Micayla, ő itt Julie Johnson. Julie, ő itt Micayla Eastwood, a féltesóm!
- Nagyon örülök!- fogtam vele kezet
- Én is!


- Julie, van kedved eljönni velem mozizni?
Jade elment, mi meg unatkoztunk.
- Persze!
A moziban megvettük a jegyeket és beültünk.
Kifelé menet a pasimba botlottam.
- Jasper? Te meg mit keresel itt?
Jasper Wilkinson. Új diák, kémia órán ismerkedtünk meg. Sok időt töltöttünk együtt, mikor egyszer megkérdezte, hogy leszek-e a csaja.

 
- Szia, Micayla! De jó, hogy találkozunk! Mondanom kell neked valamit.
- Mi az?
Vett egy mély levegőt, és mélyen a szemembe nézve azt mondta:
- Szakítok veled!
- Mi? Miért?
- Mert már csak barátként tekintek rád! Sajnálom!- és elment
Sírva mentem haza.
- Micayla! Figyelj rám!- nézett rám komolyan Julie- Nem kell ezért a fiúért sírnod! Egy seggfej volt! Nézd meg, a moziban szakított veled!
- Igazad van!- néztem magam elé
- Találsz nála jobbat is! Hisz az élet megy tovább!

- Julie, képzeld! Van barátoooom!- ugrándoztam örömömben
- Na, az nagyon jó! És ki az?
- Michael Jorden!
- Az a Michael Jorden?- hüledezett- Aki a focicsapat kapitánya?
- Igen őőőő!
Örömünkben mind a ketten ugráltunk.
Michael Jorden. Az egyik legmenőbb srác a suliban. A focicsapat kapitánya. Minden lány odavan érte.

 

Ekkor Jules kapott egy SMS-t.
- Ki az?
- Jerry, a pasim!- majd elolvasta az üzit- Vagyis inkább az ex-pasim
- Csak nem szakított veled?
- De. SMS-ben!- és elkezdett sírni
Fél órán át nyugtatgattam és ölelgettem, mire sikerült abba hagynia a sírást.


El sem hiszem, hogy kórházban van!
~ALEXA~


Otthon leültem a kanapéra.

Miután Jade letette, Julie-val elkezdtünk sikítozni!
- El sem hiszem, hogy nálunk fogsz lakni!- ujjongott
- Én sem hiszem el! Gyere, hozzuk át a cucaimat!
Miután mindent összepakoltam Jules segített cipekedni.
- Nos, mi lesz a mai program?
- Mondjuk meg a fiúknak, hogy ideköltöztem!
Julie-val nagyon jóban lettem. Olyan kedves volt, és aranyos. Úgy érzem, nagyon jó barátok leszünk!


- Hallottad, hogy Micayla szakított Kendallel?- ült le mellém
- Igen. Szegény Mic! Tudom, mit érez!
- Honnan?
- Régen Carlos és én nagyon összevesztünk, ezért szakított velem. Teljesen letörtem, napokig csak fetrengtem az ágyamon!
- És aztán? Mi történt?
- Carlos felhívott, hogy nagyon sajnálja a történteket, és hogy nem tud nélkülem élni!
Elnevettük magunkat.
- Mit csináljunk ma?- kérdeztem
- Nézzünk SpongyaBobot!- ugrándozott
- Júújj... Azt imádom!
- Én iis!
Leültünk, és vagy 10 részt végignéztünk!
- Végre van valaki, akivel tudom nézni!- mondta, miután vége lett
- Egyet értek!
- A többiek mindig azt mondják, hogy nem érnek rá, meg hogy az gyerekeknek való!
- Egyáltalán nicns igazuk!
- Örülök, hogy barátnők vagyunk, Alexa!- fordult felém
- Én is!
Majd megöleltünk egymást.

Istenem! Remélem, hogy meggyógyul!
~LOGAN~

Felmentem a szobámba és elkezdtem sírni. El sem hiszem, hogy ez történt! Tudtam, hogy nem szabadott volna elengednem. Végül álomba sírtam magam.
,,- Mihez lenne ma kedved?- kérdeztem
- A jobb kérdés az, hogy mihez nem lenne kedvem!
Értetlenül néztem rá, ezért folytatta:
- Forgatásom lesz!
- Jaaaa.... Ne mááár! Na és én mit csináljak addig?
- Nem tudom, nem is érdekel! Szia!
Megcsókolt és elindult kifelé. Kinyitotta az ajtót, hátrakacsintott, kiment és becsukta maga mögött."
Hirtelen felriadtam. El sem hiszem, hogy az volt az utolsó csókunk! Nem! Nem lehetett! Muszáj, hogy meggyógyuljon! Nélküle nem tudok élni! Ő életem szerelme!
~JADE~

Miután kidobtam a szemetet, újra nekidőltem a falnak és a mennyezetre néztem.
- Tudom, hogy nem vagyok valami hívő ember! És tudom, hogy nem szoktam misékre járni és imádkozni! De kérlek, gyógyítsd meg a barátnőmet! Nélküle nem tudok élni!- már folytak a könnyeim- Neki nem szabadna meghalnia! Legalábbis így nem! Kérlek!
És ekkor megjelent egy orvos.

,,A halál elkerülhetetlen. Ígérete már születésünkor megpecsételi mindannyiunk sorsát, de mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen egy gyönyörteli szerelem, vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség. Mind arra várunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik. Arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz!"