31. rész: A kísértetház

Sziasztok!
Boldog Péntek Tizenharmadikáát!♥♥ (Már akinek az)
Ezt a részt próbáltam ilyen misztikus hangulatban írni. Bár kevés sikerrel:) Jó olvasást!
xoxo, Bella Sunshine♥
~JADE~

- Tudod milyen nap van ma? Tudod milyen nap van ma?- ugrált James az ágyon
Mit ne mondjak, eléggé szépen keltett!
- Milyen?- kérdeztem álmosan
- Ma van 6 hónapja, hogy járunk! Elfelejtetted?- nézett rám szomorúan
- Nem, nem, dehogyis! Csak... tudod, korán van még! Egyébként ma van péntek tizenharmadika!
- Na és akkor mi van?- ült le mellém
- Babonás nap. Csak annyi!
Felöltöztem és lementem reggelizni. James meg addig tévézett.
- Na, akkor mit is csinálunk ma?- ültem az ölébe
- Elmehetnénk piknikezni!
- Hmm.. Jól hangzik!
Majd megcsókoltam, ő meg szorosan magához húzott. Aztán felemelt és megpörgetett a levegőben. Én meg csak röhögtem. Mikor letett, megint megcsókoltam.
- Naa, menjetek szobára!- jött le a lépcsőn Mic
- Először is: elrontottad a pillanatot! Másodszor is: most piknikezni megyünk!- mondtam neki
Felmentem a szobámba és kerestem valami normálisabb öltözéket.

6 hónapos évfordulóóó:)♥
4 és fél hónapos terhesen XD

- Mehetünk?- kérdeztem
- Mehetünk!
Elköszöntem Mictől és elindultunk. James bekötötte a szememet, hogy ne lássam, hogy hova visz. Egy röpke 5 perc után már le is vette. Kinyitottam a szememet és egy gyönyörű réten találtam magam.

- Ez... csodálatos!- nyögtem ki
Leültünk és kicsomagoltuk az ínycsiklandó ételeket. Pitétől elkezdve volt itt minden! Épp egy szelet tortával etettem Jamest, mikor a szél felerősödött. Majd hallottam egy hangot. ,,Menjetek inneeen!"
- Hallottad?- kérdeztem
- Mit?
- Azt, hogy Menjetek inneeen!
- Nem. Biztos csak a szél volt!
- Ja, csak a szél!- mondtam kicsit halkabban
Pár percig még röhögtünk és zabáltunk, mikor újra meghallottam, de most már közelebbről.
- James, menjünk innen gyorsan!- ugrottam fel és elkezdtem pakolni
- Miért?
- Mert megint hallottam, és megijedtem!
James szó nélkül segített pakolni, majd visszafutottunk a kocsihoz. Míg szerelmem beindította a motort, addig én visszapillantottam. Megláttam egy alakot, aki elkezdett közeledni felénk.
- James, indíts már!- pánikoltam
Gyorsan elhajtottunk onnan. A visszapillantóból láttam, hogy megáll az út szélén és minket néz. Megkönnyebültem. Majd megeredt az eső.
- Vigyázz!- kiáltottam fel, de már késő volt
James sikeresen elütött egy fekete macskát.
- Hopsz!- mondta
- Ez egy fekete macska volt!!!!- mondtam ijedten
- Ahha, nagy ügy.
- Ha egy fekete macska átmegy előtted, akkor balszerencsés leszel. Ha meg elütöd....
Hirtelen elállt az eső. Nem értettem ezt az egészet. Mögöttünk csak úgy szakad az eső itt meg süt a nap. Itt valami történik. Valami rossz! Otthon elmeséltük a többieknek a mi kis kalandunkat. Alexa még a fülét is befogta, hogy ne hallja.
- Tudjátok mit? Menjünk el kávézni! Ez majd eltereli a gondolatainkat!- adta a jó ötletet Logan
- Rendben!- egyeztünk bele
Míg a többiek átöltöztek én lent maradtam Jamesszel.
- Szerinted mi volt ez az egész?- kérdeztem
- Nem tudom! De nem akarom újra átélni!- nézett maga elé
- Hát én se!
A többiek miután lejöttek, elindultunk egy kávézóba. Több mint egy órát mentünk, mert Kendall mondta, hogy van valahol egy nagyon jó kávézó, de hogy hol, azt nem tudta. Végül egy elhagyatott háznál lyukadtunk ki.

- Gyertek, menjünk be!- adta a "jó" ötletet Los
- Megőrültél?- nézett rá furán Alexa- Be nem teszem oda a lábam! Inkább húzzunk el innen gyorsan!
- Egyet értek!- mondtuk egyszerre Miccel
- Na, ne féljetek! Mi itt vagyunk veletek!- mondta Kendall
- Ezért félünk!- mondtuk egyszerre
A srácok egymásra néztek, bólintottak, majd kiskutyus pofival néztek ránk. Nem tudtunk azoknak a cuki arcoknak nemet mondani. Megfogtam James kezét és szorosan hozzábújtam. Alexa és Mic dettó ezt csinálta. Persze nem Jamesszel. Ő csak az enyém! Megálltunk a ház előtt és csináltunk pár képet.
- Menjünk be!- nyitotta ki az ajtót James
- Én félek!- súgtam oda neki
- Ne félj! Én itt vagyok!- ölelt át
Az ajtó nyikorogva kinyílt, mi meg óvatosan bementünk.
- Látjátok, nincs is miért félni!- fordult felénk Kendall
- Ez nem annyira ijesztő!- állt mellé Micayla
De hirtelen eltűntek. Felsikítottam. Alexa kirohant, Carlos meg ment utána. Mi is menni akartunk, de az ajtó bezárult.
- James!- mondtam ijedten
- Nyugi, semmi baj!
Életemben nem féltem annyira, mint most. Elindultunk megkeresni Micayláékat. Az alsó szinten nem találtuk őket. Felmentünk az emeletre. Ott se voltak. Már csak a padlás volt vissza. Lassan, Jameshez bújva felmentem. Egy székhez kötözve találtuk meg őket. Odafutottunk hozzájuk és eloldoztuk.
- Na húzzunk innen!- futott ki Mic
Mi meg követtük a példáját. Mikor kiértünk, megpillantottunk egy alakot. Elkezdtünk sikítozni.

~ALEXA~


Nagyon megijedtem. Kendall és Micayla az egyik percben még ott álltak előttünk, a következőben meg már sehol sem voltak. Kifutottam a kísértetházból. Los jött utánam. Annyira féltem, hogy már sírtam is. Carlos elkezdett csitítani.
- Hé, minden rendben lesz! Megtaláljuk őket!
- Biztos?- néztem rá
- Biztos!
Megcsókolt, majd visszamentünk az ajtóhoz. De zárva volt.
- Te zártad be?- néztem rá
- Nem! Gyere, hátul talán van ajtó!
Megfogtam a kezét és hátramentünk. Az ajtó helyett egy temető volt hátul. Nyeltem egy nagyot. Minden ködös volt. És ijesztő.
- Carlos, nincs itt semmiféle ajtó! Menjünk innen!- suttogtam
Ekkor észrevettem egy alakot. Szerintem Carlos is észrevette, mert hátrálni kezdett. Követtem a példáját.

Visszafutottunk.
- Mi volt ez?- kérdeztem lihegve
- Nem... tudom!
Hirtelen kitört egy ablak és Micayla ugrott ki rajta. Majd Jade, James, Logan és Kendall.
~JADE~

A szellem elkezdett közeledni felénk. Micayla körbenézett és elkezdett futni egy ablak felé. Mi meg követtük a példáját. Kiugrott, mi meg ugrottunk utána.
- Futááás!- kiáltottam
Televoltam szilánkokkal, de ez most nem számított. Amilyen gyorsan csak tudtunk, elfutottunk onnan. Mikor eléggé távol voltunk, utoljára még hátranéztem. Messziről láttam 2 szellemszerű alakot, akik a ház előtt állnak. Vagy lebegnek. Nem tudtam kivenni. Hazafutottunk egy rövidebb úton.
- Soha többé nem fogok olyan kávézóba menni, amit te választasz, érted?- néztem Kendall felé
- Én meg soha többé nem teszem be a lábam kísértetházakba!- lihegett Mic
Kerestem egy csipeszt és elkezdtem kiszedegetni a szilánkokat. Szerencsémre nem volt bennem olyan sok. Beragasztottam a sebeket, majd segítettem Micaylának. Benne volt a legtöbb. Egy kis tálkába gyűjtöttük össze a darabokat.
- Üvegezzünk!- mondta Carlos
- Kössz, én inkább kihagynám!- emeltem fel elutasítóan a kezemet
- Én is!- mondták a csajok
- Hát jó!
Nem volt kedvem semmit sem csinálni, ezért inkább elmentem aludni. Hosszú és félelmetes volt a mai nap. James nemsokkal később jött utánam.

,,Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és továbbmenni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít."