13. rész: Köszönöm

 

~JADE~

Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy James mosolyog.
- Jó reggelt, angyalom!- puszilt meg
- Hé, hé! Még nem vagyok teljesen kibékülve veled!- ültem fel
- Akkor mit keresel itt?
- Tegnap, mikor hazaértem, át kellett jönnöm, mert annyira berúgtál, hogy a srácok nem tudtak mit kezdeni veled. Felhoztalak nagy nehezen és lefektettelek aludni. Aztán rájöttem, hogy nem tudok egyedül lemenni a lépcsőn, ezért befeküdtem melléd!
- Ahha. És mikor döntesz?
- Még gondolkodok!
- Na, én megyek reggelizni!
Felállt és az ajtó felé vette az irányt. 
- Hahóóó.... Nem felejtettél el valamit?- mutogattam magamra
- Ja, tényleg! Fogd a mankóidat!
Felvettem őket a földről, majd James a karjaiba vett. 
- De rég voltál már itt!- mosolygott
- De rég nem csaltál meg!- mosolyogtam vissza 
Szomorúan nézett rám. Így mentünk le a lépcsőn.
- Haza szeretnél menni?- kérdezte, mikor már leértünk
- Inkább itt kajálok!
James lerakott óvatosan a földre. Megfogtam a mankóimat és elindultunk a konyhába.
- Nem vagyok ám olyan béna!- néztem arra a kezére, ami a derekamat fogta
- Tudom!- mondta, de nem engedett el
A konyhába nem volt senki. Odamentem a hűtőhöz és kerestem valami ehetőt. Mikor megfordultam, Jamesbe ütköztem.
- Jesszusom! Te mindenhol ott vagy?- hajoltam le a leesett kajákért
- Várj! Had segítsek!- majd felvette és odaadta nekem
- Köszi!- mosolyogtam rá- A derekam ezt még nem bírja annyira.
Leültünk enni. Csak néha-néha szóltunk egymáshoz. Miután megkajáltunk, James elválalta a mosogatást, én meg leültem a kanapéra. A többiek nem sokkal később lejöttek a lépcsőn.
- Nicsak, nicsak, nicsak!- mondták- Miért üldögélsz itt egymagad?
- Pihenek. Fáj mindenem!
Körbenéztem, mert Carlost nem találtam.
- Hol van Los?
- Felment a tetőtérre- mondta Logan- Hé, Jade! Nem tudsz semmit Julie-ról?
- Sajnos nem. Felmegyek Carloshoz!- álltam fel és a lépcsőhöz mentem- Valaki segítene?
-  Majd én!- futott ki a konyhából James
Felértünk és James elment. Odamentem Carloshoz.
- Szia! Leülhetek?
- Szia! Persze.
Nagy nehezen sikerült leülnöm.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle
- Alexának egy hétre el kell utaznia!- mondta
- Jajj, Los! Majd beszéltek telefonon vagy Skypeon. Hidd el, hamar el fog telni az az egy hét!
- Ha te mondod! Na és? Mi van veled és Jamesszel?
- Még nem döntöttem. Mindenki azt mondja, hogy menjek vissza hozzá, mert ha nem azt teszem, akkor életem legnagyobb hibáját fogom elkövetni!
- Mert ez az igazság! James folyamatosan rólad dumál!
- Tényleg?
- Ahha! Hogy milyen aranyos, helyes és kedves vagy, meg mindenféle ilyeneket mond. És most, hogy megláttad azt a csókot, ami nem direkt volt, mert tényleg Halston támadta le Jamest, teljesen kétségbe van esve, mert fél, hogy elhagyod!
- Hűha! 
- És tegnap is ezért itta le magát. Saját magát okolja a történtekért! Jade, kérlek, menj vissza hozzá! Hidd el, nem fogod megbánni!
- Azt mondod?
- Igen! Ést most menjünk le hintázni!- pattant fel
- Van hintátok?
- Ahha!
Carlos lesegített a lépcsőn. Lent mindenki ott volt, Jamest kivéve.
- Hol van James?- kérdeztem
- Bement a stúdóba!- válaszolta Kendall
Kicsit szomorú voltam. Carlos elindult, én meg utána mentem. A kert egyik rejtett zugába vitt. Mikor én is odaértem, megláttam a hintát, amiről Carlos beszélt.
- Be szeretnél ülni?- mosolygott rám
- Ahha!- mosolyodtam vissza
- WOW!
- Mi van?
- De rég nem láttalak mosolyogni!
Erre elnevettük magunkat. Beültem a hintába. Carlos elővette a mobilját és elém állt.
- Mit csinálsz?- kérdeztem
- Lefotózlak.

Lefotózott, majd megmutatta a képet.
- Ez nagyon jó lett!- mondtam
- Szerintem is! Fel is töltöm Instagramra!
Felment Instára, és feltöltötte a képet azzal a szöveggel, hogy ,,A legjobb barátom @jademclain".
- Na, most nekem is csinálnom kell egy képet rólad!- mondtam, majd én is elővettem a telcsimet és lefotóztam.
- Ez jó lett!- mutattam meg neki
- Ahha!

Én is felmentem és feltöltöttem a képet. ,, A legjobb barátom @therealcarlospena". Ezek után jó sokat röhögtünk. Kergettük egymást, hintáztunk, beszélgettünk, lementünk a partra.
- Szóval azt mondod, hogy most menjek be a stúdióba?- kérdeztem, mikor befelé mentünk
- Igen! Mindenki megérdemel egy második esélyt!
- Köszönöm ezt a csodálatos napot!- öleltem meg
- Nincs mit! Sok sikert!
Elköszöntem a többiektől, majd kimentem az utcára. A ház előtt egy kocsi állt.
- Miss McLain?- kérdezte a benne ülő pasas
- Igen.
- Kérem szálljon be!
Először nem akartam beülni, de aztán nagy nehezen még is beszálltam, majd elindultunk. 1 órás utazás után egy elhagyatott parkhoz érkeztünk. Kiszálltam és körbenéztem. Addig Eddie (így hívták a pasast) a csomagtartóban keresgélt valamit. 
- Áhhá! Meg is van!- vett elő egy piros lufit
- Ez meg mi?- kérdeztem
- Ez egy lufi. Úgy tartják, ha ezt elengedi, avval elszáll minden gondja. Hallottam, hogy elvesztette a babáját! Tessék!- nyújtotta át nekem a lufit
Elvettem tőle, majd kicsit messzebb mentem. Megálltam, és bámultam a lufit. Hallottam, hogy Eddie mögém lép.
- Ez hülyeség!- mondtam
A hangomon lehetett hallani, hogy a sírás szélén állok.
- Ha készen áll, akkor engedje el!- mondta barátságosan
Pár perc néma csönd után megszólaltam:
- Ha lány lett volna Emily vagy Kate lett volna neve. Ha fiú, akkor David vagy Sam.
- Mindegyik nagyon szép név!
- Köszönöm!- fordultam meg
- Készen áll?
- Azt hiszem, igen.
Pár másodpercig még fogtam a lufit, majd elengedtem és néztem, ahogy felszáll. Majd mikor eltűnt, visszamentünk a kocsihoz.
- Sajnálom, de nem tudom haza vinni, mert most máshova kell mennem!
Miután becsuktam az ajtót a kocsi elment, én meg egyedül maradtam. Szóval elindultam hazafelé. Kb. háromnegyed órás gyaloglás után egy kocsi állt meg előttem, majd James szállt ki belőle.
~JULIE~

Másnap korán keltem, mert 10-re már a meghallgatáson kellett lennem. Gyorsan megreggeliztem, majd mentem felöltözni. 

Majd ezek után futottam a kocsimhoz. Mikor kimentem, megpillantottam Logant. Remek! 
- Szia Julie!- jött oda hozzám
Remek!
- Szia!
- Tudnánk beszélni?
- Most nem igazán érek rá, mert egy meghallgatásra kell mennem.
- És utána?
- Oké! Szia!
- Szia és sok sikert!
Beszálltam és elhajtottam onnan. Megérkeztem és befutottam az épületbe. A recepción útbaigazítást kértem. A teremben már várakoztam néhányan, de szerencsére nem volt tömeg, ezért hamar sorra is kerültem.
- Jó napot!- köszöntem, mikor bementem
- Jó napot! Hogy hívják?
- Julie Johnson.
- Tessék, itt van a forgatókönyv! Akkor, el is kezdetjük. Készen áll?
- Igen. Mehet!
Úgy kb. 10 percet voltam benn. Azt mondták, hogy majd értesítenek. Kimentem és megpillantottam egy ismerős alakot. 
- Jack?- kérdeztem
- Julie?
- Hát te meg mit keresel itt?
- Jöttem a meghallgatásra. Hisz fiú szerepek is vannak.
- Ja, én most jöttem ki. Na, de menj, mert te jössz! Aztán ügyes légy!
Elköszöntünk egymástól, majd hazamentem. Logan az ajtónkban várt. Mikor meglátott, felállt és közelebb jött.
- Na, hogy ment?- kérdezte
- Jól. Azt mondták, hogy majd értesítenek. Tudod kivel találkoztam?
- Kivel?
- Jack-vel. Ő is a meghallgatásra jött.
- Ahha. Na, akkor beszélhetünk?
Nem!- gondoltam magamban
- Persze!- mondtam egy műmosollyal az arcomon   
Bementünk a házba, fel a szobámba és leültünk az ágyra.
~JAMES~

Miután felvittem Jadet az emeletre, felhívott a menedzserünk, hogy be kell mennem a stúdióba. Nem volt sok kedvem, de azért elmentem. Bent mondták, hogy a múltkori hiányzásomat kell felvennünk. Ez az egész több mint 1 órán át tartott. Mikor hazafelé mentem, az út szélén megláttam egy bicegő lányt. Kicsit közelebb mentem és láttam, hogy az a lány nem más, mint Jade. Lehúzódtam az út szélére és kiszálltam.
~JADE~

- Hát te meg mit keresel itt?- kérdezte
- Az hosszú. A lényeg, hogy már több mint 1 órája gyalogolok itt az út szélén és nagyon elfáradtam. Hazaviszel? Mert ha nem, akkor légyszi állj arrébb, mert még eléggé messze vagyok.
- Hazaviszlek. Gyere!- megfogta a kezem és a kocsihoz segített
Beszálltunk majd elindultunk. Én elgondolkodtam azon, hogy most mondjam-e el neki a döntésemet, vagy majd később. Észre sem vettem, hogy elaludtam.
Arra ébredtem, hogy kinyílik egy ajtó.
- James?- nyitottam ki a szemem
- Igen?
- Ne menj el!
Becsukta az ajtót, majd leült mellém.
- Mi történt?- kérdeztem kicsit álmosan
- Elaludtál a kocsiban, ezért behoztalak!- mosolygott
- James, mondanom kell neked valamit!
- Mit?
- Megbocsátok neked! Eléggé sok embert kérdeztem meg, hogy vissza menjek-e hozzád vagy nem. És mindenki azt mondta, hogy ne szakítsak veled. És eszem ágában sem volt elhagyni téged, mert.... mert.... mert szeretlek James Maslow!
Jamesnek könnyek gyűltek a szemeiben, majd megölelt.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- mondta- Én is szeretlek Jade McLain!
Nem bírtam tovább, ezért megcsókoltam. Hátradőltünk az ágyamon. Kigomboltam James ingjét és folytattuk a csókolózást.