12. rész: Vallomás

~JADE~

Eléggé unalmas volt a kórházban. Ma még senki sem látogatott meg! Úgy gondoltam, felmegyek Skypera, hogy beszéljek a szüleimmel. Hál' istennek fenn voltak.

- Sziasztok!- köszöntem nekik

- Szia, kicsim! Hát te meg hol vagy?- kérdezte aggódva anya

- A kórházban.

- A kórházban? Még is mit keresel te ott?- kérdezte apa

- Elütött egy autó, de ne féljetek, minden a legnagyobb rendben van! Csak a bal kezem és a jobb lábam tört el!

- Jajj, szívem! Holnap odarepülünk!- mondta anya

- Ne, nem kell! Ti csak maradjatok otthon. Az orvosom azt mondta, hogy holnap már haza is mehetek! Amúgy veletek mi van?

- Minden rendben. Zajlik itt is az élet!- mosolygott apa

- Anya, apa. Lenne itt még valami!

- Mi?

- Az orvosom azt mondta, hogy... hogy..... terhes voltam, de elvesztettem a babát!

Ledöbbentek. Na, erre a reakcióra számítottam!

- Kicsi szívecském! Annyira sajnáljuk! Egy baba csodálatos dolog. És hidd el, egyszer neked is meg fog születni a kisbabád! Hogy viseled?- mondták felváltva

- Hát, kicsit szomorú vagyok. Sőt, nem is kicsit!

- Szegénykém! Bocsi kicsim, de most el kell mennünk! Majd még beszélünk!

- Sziasztok!

Miután elköszöntünk egymástól, kiléptem és eltettem a laptopot. Egy nővér jött be a szobámba, kezében egy virágcsokorral. Letette az asztalomra.

- Ezt ki küldte?- kérdeztem meghatódva

- Egy fiatalember. Most is itt áll kint!- mosolygott a nővér

- Behívná, kérem?

- Persze

Majd kiment. Nem sokkal később David jelent meg az ajtóban.

- David? Szia! Hát te mit keresel itt?- csodálkoztam

- Szia, Jade! Hallottam, hogy baleseted volt és gondoltam, bejövök. Tetszik a virág?

- Imádom! Gyönyörű! Köszönöm! Na és, hogy vagy?

- Jól, minden rendben van. És te? Látom, eltörted a kezed és a lábad. 

Elmeséltem neki, hogy milyen sérüléseket szenvedtem.

- Most szomorú vagy, igaz?

- Igen.

- James hogy viseli?

- Nem tudom. Azóta nem volt bent!

- Mi történt?

Majd azt is elmeséltem neki, ami köztem és James között történt.

- James szeret téged! Hidd el! Az a csók tuti, hogy nem szándékos volt!

- Ő is ezt mondta. De nem tudom. Egyik felem hisz neki, és vissza akar menni hozzá, de a másik.... a másik meg nem bocsájtja meg neki a történteket. Mit tegyek, David?

- Menj vissza hozzá. Hisz szereted! Adj neki még egy esélyt! Hidd el, ő is szeret! Ha meg nem, akkor egy tökfej!
Erre elnevettük magunkat. Jó volt Daviddel beszélgetni. Több mint 1 órát volt bent, mikor csörgött a mobilja és el kellett menni. Azt hittem, hogy ma már nem jön több látogató, ezért úgy döntöttem, alszom egyet. Már majdnem elaludtam, mikor kopogtak. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Mic az.
- Rosszkor jöttem?- kérdezte
- Nem, dehogy. Ülj csak le! Előbb volt benn David.
- Az meg ki?
- David Henrie. Tudoood... aki a sorozatban a tesómat alakítja!
- Ja, aaaz.... És mit akart?
- Csak benézett. Hozott egy szép csokrot!- mutattam a csokromra
- WOW! 
- Megkérdeztem, hogy mi tévő legyek a James ügyben.
- Na és, mit mondott?
- Azt, hogy menjek vissza hozzá! Mindenki  ezt mondja!
- Jade, figyelj! Azért mondja ezt mindenki, mert ez az igazság! És én is azt mondom, hogy menj vissza hozzá! Ha most látnád, hogy milyen depis!
- Majd meggondolom.
- Jól is teszed! Na, nem akarlak zavarni, szóval megyek!
- Okés.
- Ja, és még valami! Mikorra kell érted jönnöm?
- Hát, ha jól tudom, akkor a vizsgálatok fél 10-kor érnek véget, szóval olyan negyed 10-re légyszi legyél itt!
- Rendben! Szia!
- Szia!
Miután Mic elment, én elaludtam.
~JULIE~

Másnap nem volt kedvem átmenni a fiúkhoz. Ezért inkább bekapcsoltam a tévémet és kerestem valami jó műsort. Miközben kapcsolgattam, megláttam egy reklámot, amiben színészeket keresnek egy új sorozathoz. Gyorsan tárcsáztam is a számot. Megérdeklődtem, hogy hova kell menni válogatásra. Miután letettem a telefont, Micayla jött be.
- Szia, Jules! Elmegyek, megnézem, hogy hogy van Jade!
- Rendben!
Azzal el is ment. Alig, hogy elment, kopogtattak a bejárati ajtón. Na, vajon ki lehet az? Kimásztam nagy nehezen az ágyamból és lefutottam, hogy kinyissam az ajtót. James volt ott. 
- Szia! Mit szeretnél?- kérdeztem
- Bejöhetek?
- Ahha!
Majd miután becsuktam az ajtót, leültünk a kanapéra.
- Kérsz valamit esetleg?- kérdeztem
- Egy ölelést?- tárta szét a karjait
- Okkééé... Én nem erre gondoltam, de felőlem!- majd megöleltem
- Nem akarom elveszíteni!- mondta
- Nem is fogod! Figyelj, most bement hozzá Mic, gondolom ő is beszél a fejével! Rá fog arra jönni, hogy mennyire szeret téged.
- Remélem, hogy így lesz! És mi lesz ha nem?
- Ebbe bele se merj gondolni!- mondtam 
Még fél órát beszélgettünk, mikor Micayla jött be.
- Na, mi volt?- álltunk fel
- Beszéltem a fejével! 
- És, mit válaszolt?- sürgette James
- Azt, hogy majd meggondolja. De nem csak én voltam bent nála! Jade mondta, hogy előttem volt benn David is. És hozott neki egy virágcsokrot!
- Ki az a David?- kérdeztük egyszerre Jamesszel
- David Henrie. A sorozatban ő fogja alakítani a testvérét!
- Ahhaa....
- És mikor jön haza?- kérdeztem
- Holnap azt mondta, hogy fél 10-kor érnek véget a vizsgálatai. Nekem meg már negyed 10-re kell mennem! Szóval most ledőlök aludni! Sziasztok!- majd felment a lépcsőn
- Akkor én is megyek! Szia, és köszi!
- Szívesen! Szia!
Miután James elment, én is felmentem a szobámba. Este fél kilenc volt. Hulla fáradt voltam, ezért gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Hamar el is aludtam
~JAMES~

Julie egy kis lelket öntött belém. Mikor hazamentem, a ház tiszta csöndes volt! Ez érdekes, hisz nálunk mindig áll a bál! bekopogtam Kendallhez. 
- Szia!
- Szia. Mit szeretnél?- ült fel az ágyában
- Csak azt szeretném megtudni, hogy miért van ilyen halotti csend az egész házban?
- Mert Jade kórházban van, és kicsit bunkóság lenne most szórakozni. Egyéb kérdés?
- Nincs.
Becsuktam az ajtót és bementem a szobámba. Vagy egy órán át néztem a plafont, mikor végre el tudtam aludni.
~MICAYLA~

Másnap reggel korán kellett kelnem, hogy mindennel időben végezzek. Megreggeliztem, elmosogattam, kivittem a szemetet, majd felmentem, hogy keressek valami rucit. Egy egyszerű lila felsőt és egy rövidnadrágot választottam és mentem a kórházba. Leültem a váróterembe és vártam. Negyed óra múlva Jade jelent meg mellettem.
- Na, mehetünk?- kérdezte
- Igen! 
Beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Útközben beszélgettünk egy kicsit. Volt szó a kórházról, Jamesről, Davidről, a vizsgálatokról és egyéb ilyen hülye dolgokról. Alig, hogy hazaértünk, csöngettek.
- Majd én kinyitom!- állt fel Jade
~JADE~

Mic már ott várakozott, mikor én végeztem. Útközben beszélgettünk néhány dologról. Amint hazértünk, valaki csöngetett.
- Majd én kinyitom!- álltam fel és az ajtóhoz mentem
Meglepetésemre Logan állt az ajtóban
- Szia, Logan! Mi szél ho....- de nem tudtam befejezni a mondtatot, mert Logan közbevágott
- Szia, Jade! Most nincs időnk beszélgetni! Gyere át gyorsan
Majd megfogta a kezemet és kihúzott.
- Hé, hé! Vigyázzál már! Nem látod, hogy el van törve a lábam meg a karom?
- Jól van, bocsi!
- De mi történt?
- James teljesen leitta magát és most össze-vissza beszél. Segíts lenyugtatni!
- Oké!
Mikor a házba beértem, üvegcsörömpölést hallottam. ,,Gyorsan" a konyhába mentem, hogy megnézzem, mi történt. James az asztalon állt és kiabált össze-vissza, ahogy Logan is mondta. Közbe pedig folyamatosan itta a whisky-t. 
- Jade, de jó, hogy itt vagy!- futott oda hozzám Kendall, hogy megöleljen
- Hé, hé! Vigyázz! Ti mind vakok vagytok?- mutattam rá az eltört testrészeimre
- Ja, tényleg! Bocsi. Na, de segíts lenyugtatni!- mutatott Jamesre
- James, gyere ide, légyszi!
James nagy nehezen leszállt az asztal tetejéről. Megkértem, hogy karoljon át. Mikor ezt megtette, én is átkaroltam őt és felmentünk a szobájába.  

- Kérlek, most feküdj le!- mondtam neki
Ő leült az ágyára és én meg mellé.
- Miért ittad le magad teljesen részegre?
- Mert van egy lány, aki nagyon tetszik. Úgy hívják, hogy Jade McLain!- itt ránéztem- Látta, amint az exemmel csókolózok és teljesen kiborult. Majd elütötte egy kocsi és kórházba került. Próbáltam bocsánatot kérni, de..... semmi. És most nem tudom, hogy mi lesz velünk. Én iszonyatosan szeretem, de ő.....
Elgondolkodtam, hogy mit is válaszoljak erre.
- Hidd el, ő is szeret! Csak adj neki egy kis időt.
- És mi van akkor, ha elveszítem? Abba bele fogok halni!
- Nem fogod elveszíteni! Na, de most aludj!
Miután elaludt, én azon tanakodtam, hogy lemenjek, vagy maradjak itt fent. Mivel lemenni nem tudtam, ezért inkább itt maradtam fent. A mankóimat letettem az ágya mellé, majd lefeküdtem aludni. Kis idő után azon kaptam magam, hogy James mellkasán van a fejem. Hallgattam a szívveréseit. Megnyugtató volt. Hamar el is aludtam.