36. rész: Impossible

~JADE~

- Minden rendben van?- kérdezte James, mikor beértünk- Csak mert egész este olyan szomorkás hangulatod volt!
- Persze, minden rendben van!- hazudtam
De James eléggé jól ismert! Felém fordult és mélyen belenézett a szemembe.
- Most hazudsz! Légyszi, mondd el, mi a baj! Hadd segítsek!
- Tudnál segíteni, csak nem akarsz!
- Hogy mi?
Lenéztem és az ujjaimmal kezdtem el játszani. Szerintem Jamesnek leesett, mi a szitu.
- Azt szeretnéd, hogy kérjem meg a kezedet?
- Hát, igen. Micet kivéve minden barátnőmet eljegyezték. Csak engem nem!- mondtam szomorúan
- Meglepit szerettem volna, de....
Megfogta a kezemet és felvezetett a teraszra. Gyönyörűen felvolt minden díszítve: gyertyák mindenütt, egy asztal 2 személyre, virágszirmok és lampionok.

- Ez.... gyönyörű!- mondtam
Odamentünk az asztalhoz. James kihúzta nekem a széket, én meg meghatódva leültem. Majd odahozta az ételt.

Rámosolyogtam és elkezdtem enni. Egyszer csak valami keményre ráharaptam.
- Mi a szar?- szedtem ki valamit a számból
Mikor megláttam a kezemben lévő tárgyat, majdnem elájultam!
- Jade McLain. Hozzámjössz?- térdelt le mellettem James
- Igen!- mondtam sírva, majd a nyakába borultam
Iszonyatosan boldog voltam, és a gyűrű meg egyszerűen tömör gyönyör!

- Annyira boldog vagyoook!- sírtam
- Hé, ne sírj!- csókolta le a könnyeimet- Bár.... Neked gyönyörűen áll, ha sírsz!
Nem bírtam tovább, ezért megcsókoltam. Majd elkezdtem sikítozni. Annyira jólesett!
- Ha ezt a többiek megtudják...- mosolyogtam
- Akkor örülni fognak!- fejezte be a mondatot vőlegényem
- Reméljük is!
Megettük a maradék tortát, majd elfújtuk a gyertyákat és bementünk a szobánkba.
- Szépen berendeztük!- állapította meg James
- Igen. Reméljük, a kicsinek is tetszeni fog!- simogattam meg a hasamat
- Kinek ne tetszene ez a szoba?
- Igaz! Olyan ember nincs!
Lefürödtünk és lefeküdtünk aludni. Végre avval a tudattal bújhatok oda kedvesemhez, hogy már nem kell azon aggódnom, hogy megkéri-e valaha a kezemet. Mert végre a menyasszonya vagyok! Holnap pedig mindezt hivatalosan is ki fogjuk kiáltani. Legalábbis azt hiszem!
Másnap olyan 11 körül ébredtünk fel.
- Készen állsz, hogy kikiáltsd a nagyvilágnak, hogy eljegyeztük egymást?- kérdeztem, miközben öltözött
- Még szép hogy készen! Na és te?
- Születésem óta készen állok!
Felálltam és hátulról átkaroltam.

Elkezdtünk jobbra-balra dülöngélni. Közben én dúdolgattam. Ez ment jó 5 percig, majd fogtuk magunkat és lementünk. A többiekre a konyhában találtunk rá.
- Haaalihóóó!- ugráltam be boldogan
- Hmm.... Valami történt. Valami nagyon jó. Mi az? Tudni szeretném!- bökött felém a villájával Alexa
- Ja, mi is tudni szeretnénk!- mondták a többiek
- James eljegyzeeeeetttt!- énekeltem
A csajok felpattantak és jó szorosan megöleltek. Majd mind a hárman megnézték alaposan a gyűrűmet.
- Mikor lesz az esküvő?- kérdezte Kendall
- Most jegyeztem el!- válaszolta James
- Attól még!
- Nagyjából 2 hónap múlva!- mondtam James helyett
- De akkor fog megszületni a baba!
- Tudom! Miután megszületett utána.
- Mikor is születik meg?- kérdezte Jules
- December 24.-én, ha minden igaz!
- De hisz akkor van karácsony!- ujjongott Lexa
- Igen, ezért is lesz olyan csodás a születése!- ültem le reggeli-ebédezni
Míg mi a csajokkal beszélgettünk, addig a fiúk leültek tévét nézni. Reggeli után felöltöztem és odamentem kedvesemhez.
- Mehetünk?
- Persze!- állt fel kicsit nehézkesen
- Hova mentek?- kérdezte Los
- Elmegyünk mozizni, ebédelni és sétálni. Egyszerűbben: Kikiáltjuk, hogy össze fogunk házasodni!- válaszolta kedvesem
- Sok sikert!- mondta Mic
- Sziasztooook!
Kimentünk és elindultunk GYALOG(!) a moziba. Hogy miért gyalog? Csak azért, mert így nagyobb az esélye annak, hogy felismernek minket. Tervünk be is vált. Rengeteg lesifotós támadott le minket. Mindegyik észrevette a gyűrűt az ujjamon és fel is tették a kérdést: James eljegyzett?
- Igen, James Maslow és én eljegyeztük egymást. És miután megszületik a kicsi, össze is fogunk házasodni!
És mentünk tovább. A moziba beérve megálltunk választani filmet. A döntésünk a ,,Hajsza a győzelemért"-re esett. Vettünk popcorn és ütcsit, majd beültünk.
A film egész jó volt! James örült, hogy végre nem valami csöpögős filmet néztünk, hanem autóversenyzős! Boldogan mentünk át egy kávézóba, ahol én narancslevet, James pedig Colát ivott. Ivás közben sokat nevettünk, beszélgettünk és szórakoztunk. Fizetés után lementünk a partra.
- Gyere, csinálok rólad egy képet, mint menyasszonyomról!- vette elő a telóját kedvesem
Bementem a vízbe és pózoltam.


Kicsi feleségem! @jademclain
Imádlaaaaak!♥♥♥

A kép elkészítesé után néztük még egy kicsit a strandolókat, majd elindultunk hazafelé.
~MICAYLA~

Iszonyatosan örültem annak, hogy Jade és James végre összeházasodnak! Jade mióta várt már erre.... Boldog vagyok, hogy végre rátalált élete nagy szerelmére!
- Na és.... mi van veletek?- kérdezte Kendall, mivel már csak én és ő maradtunk lent
- Megvagyunk. Na és ti?
- Most egy kicsi hullámvölgybe érkeztünk, de ki tudja mit hoz a jövő. Talán újra együtt leszek veled.... talán nem!- mondta, miközben folyamatosan engem bámult
- Ne is próbálkozz Schmidt! Neked már nincs helyed a szívembe! Megcsaltál, nem is egyszer! Gondolkozni is kéne, mielőtt cselekednél.
- Mindent sajnálok!
- Még most sem értek egy dolgot!- fordultam felé- Miért akartál velem újra összejönni, ha nem is voltál szerelmes belém?
- De szerelmes voltam! És az is vagyok. Csak..... Ez az egész dolog olyan leírhatatlan! Mintha nem is én lennék!
- Még mindig szeretsz?- mosolyogtam
- Még mindig!- nmajd megjelent egy félmosoly az arcán
Mindketten mosolyogva néztük tovább a tévét. Csak az járt a fejembe, hogy még mindig szeret! Istenem.... Én is szeretem még valamennyire! Ránéztem. Szerintem ő is ugyanezekre a dolgokra gondolt. Nem tudom, miért csinálhattam azt, amit csináltam, de odamentem hozzá és megcsókoltam.

,, A bizalom törékeny kincs. Ha egyszer elnyertük, óriási szabadságot kapunk általa. De ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni. Az igazság persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok, akik a legközelebb állnak hozzánk becsaphatnak és idegenek sietnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerüli egy legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát."