Sziasztok!
Íme, az új rész, amit csak Jade szemszögéből fogok megírni!Jó olvasást!
Ui.: Próbálok minden rész után vagy közbe(legalábbis majdnem mindegyikbe) egy ilyen szöveget berakni, amit az író "mond". Szóval ez olyan, mint a Született feleségek vége, mikor a háttérben mindig mond ilyen bölcs dolgokat Mary Alice. Na, de majd meglátjátok!
xoxo, Bella Sunshine
~JADE~
Reggel az ágyamban ébredtem. Foggalmam sem volt, hogy hogyan kerültem ide. De nem nagyon izgatott. Mikor felhúztam a redőnyt, láttam, hogy esik az eső. Elővettem a mobilomat és lefotóztam.
Lementem, de nem találtam senkit lent. Sem fent. Gondoltam, átmentek a fiúkhoz. Leültem és befaltam egy fél kenyeret. A baba miatt végén még elhízom! Ezt nem akartam, ezért úgy döntöttem, hogy az esőt figyelembe se véve elmegyek egyet futni. Felölteztem valami melegebb ruhába és kimentem. Már alig esett. Mikor a fiúk háza előtt mentem el, úgy gondoltam, bekukkantok az ablakon. Odamentem és benéztem. A kanapén ültek és nevettek. Alexa Carlos ölében, Julie Logan ölében, Micayla és Kendall 5 méterre egymástól, és Halston pedig James ölében ült. Engem már el is felejtettek! Elmentem onnan gyorsan, mert nem akartam, hogy meglássanak. Több mint 2 órán át futottam. Csak egyszer-kétszer álltam meg. Mikor már kellő képpen elfáradtam, beültem egy kávézóba és rendeltem egy kávét. Ablak mellé ültem, hogy nézhessem az arra menőket. Még egy képet is csináltam róluk.
Voltak köztük olyanok, akik futottak. Gondoltam, hogy munkába sietnek. Voltak szerelmes párok. Mikor rájuk néztem, szomorú lettem, mert eszembe jutott, hogy egykor még én is közéjük tartoztam. De most már nem. Voltak, akik vártak vagy a buszra, vagy egy személyre. Majd kihozták a rendelésemet. A pincér barátságosan rámmosolygott majd elment.
Valaki legalább törődik velem:( |
Miután elszürcsölgettem a kávémat, fizettem majd mentem tovább. Bementem egy drogériába és vettem egy esernyőt, mert már csurom vizes voltam. Ezek után folytattam a körutamat.
Több órás sétálgatás után hazamentem. Benyitottam és mindenki azonnal a nyakamba ugrott.
- Jajj, Jade. Annyira aggódtunk érted! Hol voltál?
- Elmentem egyet futni. És nekem nem úgy tűnt, hogy aggódtatok volna miattam!- mondtam kicsit flegmán
- Ezt hogy érted? Halálra izgultuk magunkat miattad!- mondta ijedten Alexa
- Tényleg? Szóval azért nevetgéltetek a fiúkkal? Mert aggódtatok értem? Mondok nektek valamit!- fordultam mindhármuk felé- Engem nem kell félteni! Vagyis minket nem kell! Tudok magamra vigyázni!
Meg sem vártam, hogy válaszoljanak, felfutottam a szobámba. Olyan erővel csaptam be a szobám ajtaját, hogy a fél ház beleremegett. Odaültem az ablakomba és elkezdtem sírni. Sosem voltam ennyire érzelgős, gondolom a terhesség miatt vagyok ilyen. Egyszer csak megakadt a szemem valamin. Mivel az ablakom a BTR ház felé néz, ezért láttam mindent. Carlos épp kajált. Logan és Kendall autóversenyzőset játszottak. És James.... nos, igen. James és Halston épp azt csinálta! Megráztam a fejemet és odaültem az íróasztalomhoz. Elővettem a kamerát és megnéztem a videót, amit Logan csinált. Szerintem ebből egy tuti király klipp lesz! Majd eltettem és rákönyököltem az asztalra. Unatkoztam. Foggalmam sem volt, hogy mit csináljak. Hirtelen eszembe jutott egy nagyon király ötlet. Elővettem egy papírt és elkezdtem neveket írni rá. El szerettem volna dönteni, hogy mi lesz a babám neve!
- Emily Angel McLain
- Lena McLain
- Stefanie McLain
- David McLain
- Sam McLain
- James McLain
- Tyler McLain
Jobbak nem jutottak eszembe. Mindegy is. Van még időm dönteni! Hirtelen rájöttem, hogy a fiúknál van egy csomó cuccom! Lementem. A lányok csendben ültek a kanapén. Nem foglakoztam velük, inkább becsöngettem a szomszédba.
- Szia, Jade! Hát téged mi szél hozott?- kérdezte barátságosan Kendall
- Csak a cuccaimért jöttem! Pár holmim itt van nálatok!- mentem bejjebb
- Jaaaade!- ugrott a nyakamba Los- Annyira örülök, hogy visszajöttél hozzánk!
- Igazából csak a cuccaimért jöttem!- "hámoztam" le magamról
- Ohhh...- szomorodott el
- Kendall, megtennéd, hogy felmész a cuccaimért? Tudod, nem szeretnék zavarni!
- Ja, persze!- futott fel
- Addig ülj le! Hozok neked inni! Mit kérsz?- kérdezte Logan
- Igazából pár órája ittam egy kávét, szóval.... nagyon semmit. Bár ha jobban belegondolok, akkor egy pohár víz jól esne!
- Máris hozom!
Elment és pár másodperc múlva visszatért egy pohár vízzel a kezében.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá
Mindketten leültek velem szembe. Majd kínos csend következett. Én ittam a vizemet és közben hallgattam a fentről leszűrődő hangokat.
- Kendall, mi a francot képzelsz?- ez James volt
- Csak Jade cuccaiért jöttem!
- Minek neked az?- értetlenkedett Halston
- Mert megkért rá és most lent várja, hogy vigyem!
- Itt van?
- Itt.
- A francba!
Nem beszéltek többet. De ha beszéltek is, akkor én azt nem hallottam.
- Na ésss... miért mentél futni?- törte meg a csendet Carlos
- Mert nem akartam elhízni!
- Nem is vagy kövér!
- Ma reggelire egy fél kenyeret bezabáltam!
- Azta! Ennyit még Carlos sem eszik!- nevetett Logan, de mikor meglátta az arckifejezésemet rögtön elhallgatott
- Na és, mi lesz a baba neve?
- Írtam össze néhány nevet, de még nem választottam!
- És lány lesz vagy fiú?- kérdezte Los
- Azt még nem tudom. De remélem, hogy lány!
- Miért?
- Nem tudom. Csak mindig elgondoltam, hogy születni fog egy gyönyörű kislányom!
- Ahha!
- Tessék!- jött le a cuccaimmal a lépcsőn Kendall
- Köszönöm! Akkor én most megyek!
- Nem maradsz még egy kicsit?- kérdezte Carlos
- Szívesen maradnék, de nem lehet! Jó volt újra beszélgetni! Egyébként ha hiányoznék, akkor nézzetek ki a nappali ablakon, mert onnan lehet látni az én szobámat! Sziasztok!
- Szia!
Mikor kimentem, Carlos utánam kiáltott.
- Jade!
- Igen?
- Hiányzol!- mondta szomorúan
- Ti is nekem! Nagyon!
Hazamentem és beültem az ablakomba. Carlos is épp ott nézelődött. Mikor meglátott, elkezdett integetni! Én is visszaintettem neki. Hosszú ideig bámultuk egymást, majd Carlos hátranézett és elment. Lementem vacsorázni. Megettem egy joghurtot, 5 szelet kenyeret, egy kalácsot és egy pogácsát. Miután végeztem, felmentem és lezuhanyoztam. Aztán bedőltem az ágyamba és elaludtam.
1 héten keresztül folyamatosan csak esett az eső. Olyan unalmas volt! Nem tudtam mit csinálni. A csajokkal nem beszéltem nagyon, inkább kerültük egymást. A legtöbb időmet a jacuzzi-ban töltöttem. Megnyugató volt ott ücsörögni! Majd egyik reggel valami megváltozott! Nem hallottam az eső kopogását. Odamentem az ablakomhoz és felhúztam a redőnyt. Szép, napsütéses idő volt. Rögtön jobb kedvre derültem. Lementem és megreggeliztem. Majd felhívott George. Azt mondta, hogy amilyen gyorsan csak tudok, menjek be fotózásra. Nem volt sok kedvem, de elmentem. Fél óra alatt meg is voltunk.
- George, mondanom kell neked valamit!- forultam felé, mikor beültünk a kocsiba.
- Mi az?
- Nos.... terhes vagyok!- nyögtem ki
- Hogy mi?- lepődött meg
- Jól hallottad! Terhes vagyok!
- Jade ez fantasztikus! De egyben rossz is! Mi lesz így a munkáddal?
- Most még tudok addig dolgozni, amíg nem látszik a hasam. De utána.... hát, nem tudom!
- Majd kitaláljuk! Egyébként jó voltál ma!
- Köszi!
Elköszöntem tőle, majd kiszálltam. A fiúktól épp James jött ki a házból. Mikor észrevett elmosolyodott és intett egyet. Én is ugyanígy cselekedtem! Mikor lefeküdtem az ágyamra, végiggonoldtam ezt a jelenetet. Majd eszembe jutott a Született feleségek egyik részének a vége:
,,Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy gondjaik hamarosan megszűnnek."
Annyiszor végignéztem, hogy már kívülről fújom az egészet! Nem tudtam mit csinálni, ezért elkezdtem nézni a Kínost. Julie nincs itthon, mert forgatáson van. Micayla úgyszintén. Alexa meg elment Carlosszal valahova. 5 részt végignéztem, mikor meguntam. Lementem ebédelni. Miután végeztem elővettem a mobilomat és felhívtam anyut.
- Szia, kincsem!- szólt bele
- Szia, anya!
- Miért hívtál?
- Mert szeretnék elmondani nektek valamit!
- Akkor kihangosítom! Várjál!- 1 másodperc múlva újra beleszólt- Oké, most már apukád is hallja! Na, mit szeretnél?
- Anyu, apu. Terhes vagyok!
- Kincseeem!- sikított bele anya- Hát ez csodálatos! Annyira boldog vagyoook!
- Apu? Te mit szólsz hozzá?
- Én is nagyon örülök neki!- hallottam a hangján, hogy mosolyog
- Na és, Jamesszel már gondolkodtatok a neveken?
- Igazából ez lett volna a másik dolog, amit el szerettem volna mondani nektek. Jamesszel....szakítottunk. Vagyis James szakított velem!
- Kicsi szivecskéém! Az ilyen férfiak mind buták! Hülye az az ember, aki szakít egy ilyen csodálatos és gyönyörű lánnyal, mint amilyen te vagy! Hidd el, találsz nála jobbat is!
Még beszélgettünk negyed órát, mikor valaki csöngetett, ezért elköszöntem anyuéktól és ajtót nyitottam. Carlos állt előttem.
- Hát te?- kérdeztem
- Jöttem, hogy felvidítsalak! Na, öltözz át és indulhatunk!
- Carlos, én sz....- de nem engedte, hogy befejezzem a mondatot
- Nem. Most szépen velem jössz! Jade, napok óta ittbent ücsörögsz! Itt az idő, hogy végre kiszabadulj innen! Szeretnénk visszakapni a régi Jade-et. Aki mindig mosolyog és nevet. Akivel együtt hülyültünk!
- Rendben!
Felmentem, átöltöztem és már indultunk is. Sétálgattunk mindenfelé. Még vásároltunk is pár dolgot! Carlosnak igaza volt! Ki kellett szabadulnom otthonról!
- Köszönöm!- mondtam az ajtónk előtt
- Ááá, ugyan! A legjobb barátért bármit!- legyintett
Megöleltem, majd bementem. Ledőltem az ágyamra és előkotortam a mobilomat a zsebemből. Láttam, hogy valaki küldött egy SMS-t. James volt az.
,,Szia! Lenne kedved eljönni egyet mozizni?"
Nem tudtam erre mit felelni. Egyik felem azonnal visszaírta volna neki, hogy persze, hogy lenne, de a másik még mindig haragudott rá, mert összetörte a szívemet.
,,Hello! Nem tudom. Az attól függ, hogy mit nézünk meg!"
,,Csontváros?"
,,Na jóó... legyen!"
,,Akkor fél óra múlva találkozunk!"
Leraktam a telómat és felvettem valami kényelmeset.
Kicsit kisminkeltem magam és kimentem, hogy megvárjam. Leültem a lépcsőre és vártam. És vártam. És vártam. De nem jött. Több mint egy órán át ültem ott, mikor meguntam a várakozást és visszamentem. Pont mikor leültem a kanapéra, valaki csöngetett. Nagy nehezen felálltam és kinyitottam.
- Indulhatunk?- kérdezte James
- Nem!
- De azt mondtad, hogy jössz?
- Igen, te pedig azt, hogy fél óra múlva találkozunk! Vagy egy órán át ott ültem a hideg kövön és vártam rád!
- Sajnálom, de feltartottak!- nézett rám szomorúan
- Engem meg most tartanak fel!
- Mégis kik?
- Az ágyam, az agyonsírt párnám és a gondolataim. Ja, meg persze a naplóm! Szóval szia!- és bevágtam az ajtót
Felrohantam és elkezdtem sírni. Miért ilyen nehéz az élet! 10 percen át fetrengtem az ágyamon és a párnámat markolgatva sírtam. Majd felálltam, elővettem a naplómat és elkezdtem írni.
,,Kedves Naplóm!
Szörnyű dolog történt ma velem! James elhívott mozizni! Persze, ez önmagában még nem olyan szörnyű dolog. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk. Én kiültem az ajtónk elé és vártam rá. Egy órán át ücsörögtem ott, mikor felálltam és bementem. Ekkor csöngetett. Mondta, hogy feltartották, de most már mehetünk. De én nemet mondtam neki és becsaptam az ajtót. Nem hiszem el! Hogy teheti ezt velem? Mit ártottam én neki, hogy ezt csinálja?
Jade McLain♥"
Lefürödtem és lefeküdtem aludni. A következő hetekben a napjaim úgy teltek, hogy reggel felkeltem és este lefeküdtem. Ami e két dolog közt történt, szinte el is felejtettem! Mondanám, hogy hónapok teltek el így, de nem. Mert egyik nap valaki csöngetett!,,Oly könnyű észrevenni a magányos embereket. Ők azok, akik mesélnek a növényeiknek, titkokat osztanak meg a háziállataikkal, és veszekednek a tévéjükkel. Ám a legmagányosabbak azok, akik az emberekhez beszélnek. Emberekhez, akik már nincsnek köztünk."