33. rész: Heather

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára tudtam csak hozni az új részt! Csak ma voltam a barátnőmmel vásárolni, tegnap buliban voltam, azelőtt meg folyamatosan csak tanultam. Na, de befejezem életem történetének a mesélését!:D Jó olvasást!
xoxo, Bella Sunshine♥

~JADE~

- James?- kérdeztem, majd mikor meglátott, elfutottam
- Jade, ez nem az, amire gondolsz!- fogta meg a kezemet
- Tényleg? Akkor mi?
- Heather a tesóm!

Heather Maslow

- Hogy mi van?- néztem rá furán
- Heather a tesóóóm! Nem a barátnőm és nem a titkos hódolóm!
Eléggé szánalmasnak éreztem magam. Inkább megcsókoltam szerelmemet.

Majd kézenfogva visszamentünk Heatherhöz.
- Bocsi az előbbiért!- mondtam
- Semmi baj! Heather vagyok de szerintem ezt már tudod!- mosolygott
- Igen. Jade McLain.
- Ezek szerint te vagy az én kis bratyókám barátnője?
- Hááát... Igen!
- 23 éves vagy Jamesy. Találtál magadnak egy rendes lányt és teherbe is ejted! Ez nagyon rád vall!- boxolt bele James vállába
- Hát igen. Hisz ismersz! Miért jöttél ide?
- Kaptam egy szerepet.
- Naaa, az jóó!- ölelte meg a húgát- És... kicsit bővebben?
- Mikor elmondtam anyuéknak, hogy szerepet kaptam és Los Angelesbe megyek, azt mondták, hogy elég ha egy gyereke elment oda. Ezért megtiltotta. Én meg vettem egy repülőjegyet és kiosontam, majd idejöttem!
- Hogy mi? Te elszöktél otthonról?- nézett rá mérgesen James
- Igen, de csak azért, mert híres akarok lenni! Mint te, vagy Jade!
- Anyuék biztos halálra keresnek téged! Most azonnal felhívom őket és visszamész!
Már indult volna, de Heather megfogta a kezét.
- James, kérlek ne küldj vissza! Nem akarok visszamenni!
A fiú idegesen lerázta magáról húga kezét és bement.
- Jade, kérlek kérd meg, hogy ne küldjön vissza!- fogta meg a kezemet és könnyes szemekkel a szemembe nézett- Nem akarok visszamenni! Én itt szeretnék lakni, közel az én imádott és egyetlen tesómhoz! Kérlek!
- Megteszem, amit tudok!
- Nagyon szépen köszönöm!- ölelt meg szorosan
Bementem és megkerestem szerelmemet.
- Halihóó!- ültem le mellé
- Szia, kincsem!- puszilt meg
- Figyu, beszélhetnék veled?
- Miről lenne szó?
- Légysziii, ne küld vissza őt! Látod, hogy nem akar visszamenni!- könyörögtem neki
- Heather kért meg, hogy beszélj velem, ugye?
- Igen. De meg szeretném ismerni a tesvéredet és úgy nem megy, hogy több millió kilométerrel arrébb van!
- De vissza kell hogy menjen!
- Miért?- álltam fel- Nem kötelező visszamennie! Egyátalán hány éves?
- 21.
- Hisz felnőtt! Azt csinál amit akar! Ha te itt lehetsz, akkor ő miért nem? Csak az álmát szeretné megvalósítani! És úgy azt hiszem nem fog menni neki, hogy otthon ül és számolja a napokat!
Nem vártam meg a válaszát, inkább visszamentem Heatherhöz.
- Szeretnél eljönni valahová?- kérdeztem
- Naná! Óóó... és útközben fotózkodhatnánk!
- Maximum téged fotózlak! Elég nekem az is, ha JJ fotózgat!
- Te modell vagy?
- Fotómodell, színész- és énekesnő!
- Mindig is fotómodell és színésznő szerettem volna lenni! Szerinted jó modell lenne belőlem?
- Persze!- mosolyogtam

- Lemegyünk a partra?- kérdezte izgatottan
- Lemehetünk!
A parton leültünk a homokba és beszélgettünk egy kicsit.

Megismertem kicsit jobban. Kiderült, hogy a szülei mindig is Jamest szerették jobban, őt meg a háttérbe szorították. Kitűnő tanuló volt általánosban és a gimiben is. 5 pasija volt, imád barátkozni és szórakozni. Imádja a Topmodell leszek-et és minden divattal kapcsolatos dolgot. Majd beültünk egy kávézóba. A pincér srác nagyon szemezgetett Heatherrel.
- Menj, beszélj vele!- bíztattam
- De nem néz ki jól a hajam!
- Majd én megcsinálom!
Odaültem mellé és csináltam neki valami normális frizurát.

- Ez a tincs itt kilóg!- mondta és megigazította- Így már tökéletes!

Én megittam a narancslevemet és közben néztem, ahogy flörtöl a sráccal. Egy elégedett mosollyal tért vissza.
- Megvan a számaaa!- mutatta fel a kis cetlit
- Szép volt!- nevettem
Rengeteg helyen voltunk még. Úgy gondoltam, hogy ha James tényleg visszaküldi, akkor legalább nézzen körül és érezze jól magát itt, LA-ban.

- Naa, Jade, csak egy képet!- könyörgött
- Na jó... legyen!

- Nem hiába vagy te modell!- nevetett
Majd kicsit szomorúan elindultunk haza.
~JAMES~

Miután Jade és Heather elmentek otthonról, tárcsáztam anyuék számát.
- Szia, anya... Igen, minden rendben van.... Pont ezért hívlak.... Igen, tudok.... Itt van nálunk.... Valami olyasmi.... Persze, hogy vissza!
És ekkor eszembe jutott amit Jade mondott.
- Anya? Kérhetnék tőled valamit?....
~JADE~

- Köszönöm ezt a szép napot!- ölelt meg az ajtónk előtt- Örülök, hogy megismerhettelek!
- Én is!
- Most meg mehetek vissza!- mondta szomorúan
Benyitottunk a házba.
- Hol vannak a bőröndjeim?- kérdezte
- Felvittem őket a szobádba!- jött le a lépcsőn James
- Hogy hova?- kérdezte Heather boldogan
- Jól hallottad, kicsi lány. Itt fogsz lakni! Anyuék megengedték, hogy nálunk maradj!
- Te vagy a legjobb tesó a világon!- ugrott a nyakába
- Hááát....
Heather felfutott, hogy megnézze új szobáját.
- Büszke vagyok rád!- mentem oda szerelemhez
- Igazad volt!- karolta át a derekamat- Mindenben. Néha még mindig az 5 éves kistesómat látom magam előtt. De az a kislány felnőtt lett! És én meg nem szólhatok bele a döntéseibe!
Válaszul megcsókotlam.

,, Ha azt nézzük, mit vettek el tőlünk, akkor nehezen viseljük el az életet. Ha azt nézzük, mit adhatunk másoknak, az sokkal jobb!"

Nyerteeeem♥

Nagyon szépen köszönöm ▲Molly▲♥♥
▲Molly▲által rendezett versenyben a Legjobb kitalált történet kategóriában nyertem:D
http://angi-and-the-btr.blogspot.hu --> OLVASSÁTOK, MERT NAGYON JÓ!!!!
Nemsokára jön az új rész;)
xoxo, Bella Sunshine♥

32. rész: Új szomszédok

~JADE~

Másnap elhatároztuk Jamesszel, hogy meglátogatjuk Juliet és elmesélünk neki mindent. Megreggeliztem, felöltöztem és lent megvártam Jamest. Persze előbb csináltam egy képet.

@JulieJohnson: Készülj, mert jövünk!

- Mehetünk!- sétált le kedvesem a lépcsőn
Megfogtam a kezét és kimentünk.
- Gyalog vagy kocsival?- kérdeztem
- Egy kis mozgás sosem árt.
Így elindultunk a kórházba gyalog. Ám ez rossz ötlet volt! Az 5 perces úton vagy 100-szor támadtak le minket a rajongók és a paparazzik. Örültünk, hogy ép bőrrel bejutottunk a kórházba. Egy orvostól megkérdeztük, hogy bemehetünk-e Juleshoz. Azt mondtam, hogy pont jókor jöttünk, mivel most ébredt fel.
- Szia, Julie!- köszöntünk vidáman
Megöleltem legjobb barátnőmet és leültem az ágya szélére. James odahúzta az egyik széket mellém és arra ült le.
- Hogy vagy?- kérdezte
- Már sokkal jobban!- mosolygott- Na és, mizu?
Elmeséltük neki a tegnap történt dolgokat. Eléggé megijedt szegényke.
- Most csak szivattok, ugye?- nézett ránk kérdőn
- Bár csak szivetnánk, de nem!- mondta James
- Na, de beszéljünk valami vidámabb dologról!- próbáltam oldani a feszültséget
1 órán át beszélgettünk vele, mikor megszólalt a mobilom. Micayla küldött egy üzit.
- Mit ír?- kérdezték a többiek
- Azt, hogy költöztető autók jöttek a szomszédba!- mondtam kicsit fura arckifejezéssel
- Az jóó!- mondta vidáman Jules- Ezek szerint új szomszédaink lesznek! Kíváncsi vagyok, hogy kik azok!
- Há én is!- mondtam
- Na, menjetek, és nézzétek meg! De aztán hívjatok!
Elköszöntünk tőle és hazamentünk. Most csak 1-1 kislány jött oda hozzánk autogramot kérni. A többiek az utcán gyülekeztek, mikor megérkeztünk.
- Na, kik az új lakóink?- kérdeztem, mikor odaértünk hozzájuk
- Még nem jöttek meg!- válaszolták
Egyszer csak 2 kocsi fordult be az utcánkba.
- Szerintem most jöttek meg!- mondta Logan
A kocsik leparkoltak a 2 ház előtt. Izgatottan vártuk, hogy kik fognak kiszállni belőle. Mikor megpillantottuk, hogy ki az egyik új szomszéd, Micaylával ledöbbentünk.
- Jade? Micayla?- kérdezte a fiú
- Mike?
Odafutottunk hozzá és megöleltük őt. Jamesnek és Kendallnek ez nem nagyon tetszett, mert rögtön odajöttek hozzánk ás átkaroltak minket.
- Te leszel az új szomszéd?- kérdeztem
- Igen!
- Sarah? Ő hol van?- kérdezte Mic
- Á, ő már a múlté!- legyintett- Már találtam helyette mást. Csajok, had mutassam be nektek Amber Lee Adams-et!

- Sziasztok!- fogott kezet velünk
- Várj!- mondta Mic- Ezek szerint a testvéred Paul Adams?
- Igen, ő az öcsém! Miért?
- Csak!- vágta rá hirtelen
- Jade, ezek meg kik?- kérdezte halkan James
- Ó igen. Srácok, ő itt a volt osztálytársunk Mike Howard és a barátnője. Mike és Amber, ők itt: Logan Henderson, Kendall Schmidt, Carlos Pena, Alexa Vega és James Maslow.
Mike mindenkit üdvözölt. Amber úgyszintén. De mikor Jamesszel fogott kezet, eléggé hosszasan bámulta őt. Megöleltem a szerelmemet, tudatva vele, hogy ő az enyém.
- És hol van Julie?- kérdezte Mike
- Ő is itt lakik velünk, csak most kórházban van. Volt egy autóbalesete!- magyarázta Micayla
- Ó, szegény. Holnap majd bemegyek hozzá!
- Biztos örülni fog neked!
- Hé, Jade. Csak nem terhes vagy?- mosolygott rám Amber
- De!- válaszoltam büszkén
- És... Mennyi ideje?- kérdezte
- 4 és fél hónapja.
- Fiú lesz vagy lány?
Mit érdekli ezt annyira.
- Kislány.
- Választottatok már nevet?
Na jó, kezd már nagyon idegesíteni!
- Igen választottunk. Emily Angel Maslow lesz!
Épp meg akart szólalni, mikor az egyik pasas mondta nekik, hogy menjenek be. Miután elmentek, a másik kocsihoz mentünk. 2 lány és 1 srác állt az járdán.
- Sziasztok! Jade McLain vagyok! Ők pedig itt: Micayla Eastwood, Kendall Schmidt, James Maslow, Logan Henderson, Alexa Vega és Carlos Pena!
A srác háttal állt nekem, így nem láthattam, hogy ki az.
- Sziasztok! Rose Reed vagyok!- fogott mindannyiunkkal kezet az egyik  lány

Majd megfordult a  srác. Leblokkoltam.
- Jade?- kérdezte
- David? Te... te mit keresel itt?- néztem rá kérdő arccal
- Ideköltöztem! Hát nem szuper?
- Nem, nem az! Ha kémkedni akarsz utánam, akkor előre figyelmeztetlek, hogy vannak házörző kutyáink! És nem vagyok beléd szerelmes! Ja és igen, újra együtt vagyok Jamesszel! Vili?
Furán nézett rám.
- Új életet kezdtem. Ashley-vel!- majd megcsókolta a csajt

 - David, Rose, Ashley! Gyertek be!- kiáltott ki a házból egy nő

- Mennünk kell!- mondta Ashley- Gondolom, találkozunk még!

Mi meg visszaindultunk
- Házörző kutya?- kérdezték a többiek
- Bepánikoltam, oké!
Otthon bementem a konyhába és felhívtam Julest. Elmeséltem neki, hogy kik is lettek a mi új szomszédaink. Nagyon örült, mikor meghallotta Mike nevét. Miután eltettem a mobilomat, James jelent meg az ajtóban.
- Mit szeretnél?- néztem rá
- Mesélj nekem erről a Mike gyerekről!- ült le az egyik székre
- Rendben!
Leültem vele szembe és belekezdtem a mesélésbe.
- Nosss... Hol is kezdjem. Mike-kal a gimiben ismerkedtünk meg, mikor Julie-val közénk ültette a tanár. Elején nem nagyon beszélgettünk vele, de aztán egy kísérlet során rengeteg dolgot megtudtunk róla és hát, barátok lettünk. Együtt partiztunk, hülyültünk és mindenfélét együtt csináltunk. Gimi után is tartottuk a kapcsolatot, de mikor én kijöttem LA-be nem nagyon hívtuk egymást. Most meg, láss csodát, a szomszédunk lett.
- Ahha.... És ki az a Sarah, vagy ki?
- Sarah Jessica Parker. Mike ex-barátnője. Nem is tudtam, hogy szakítottak. Mielőtt kijöttem volna, még együtt voltak!
- És ti.... Jártatok?
- Nem, nem! Csak barátok voltunk. Semmi több. Egyéb kérdés?
- Nincs!
- Oké.
~MICAYLA~

Láttam, hogy Kendall hogy néz arra a Rose-ra vagy kire. Teljesen elolvadt tőle! Ezért úgy döntöttem, hogy beszélek vele.
- Van egy perced?- mentem oda hozzá
- Persze! Miről lenne szó?
- Kimondom kerek-perec. Láttam, hogy hogy néztél Rose-ra. Szerelmes vagy belé?- hadartam el
- Tessék?
- Szeerreellmmees vvaaagy bbeellééé?- mondtam kicsit hülyén
- Mi, dehogyis! Én csak is téged szeretlek!- vágta rá, majd megcsókolt
Nem hittem neki!
~JAMES~

Megnyugodtam. Azt hittem, hogy Mike és Jade között volt valami régen. De nem. Legalábbis Jade ezt mondta. Majd megkérdezem Juliet vagy Micet. Igazából mindegy is, hisz Jade engem szeret. Remélem. Míg ő elment futni, addig én kimentem úszni. Majd kiszálltam, leültem a napozóágyra és zenét hallgattam. Méghozzá Miley-t. Foggalmam sincs, hogy hogyan került Miley a telefonomra!

Egyszer csak valaki leveszi rólam a napszemcsit és megpuszil. Először azt hittem, hogy Jade volt az. De tévedtem.
- Heather? Te meg mit keresel itt?- néztem rá mosolyogva, majd megöleltem
~JADE~

Úgy döntöttem, hogy elmegyek egyett futni. Átöltöztem, fogtam a mobilomat és a fülhallgatom és kimentem. Elmentem az új szomszédok háza előtt. Néhány lakó kint volt, nekik csak intettem egyet. Mike-on kívül egyik ember sem szimpi. De majd csak megismerem őket is. Elfutottam még a kedvenc kávézómig, aztán meg vissza. Hazaérve hangokat hallottam kintről, ezért megnéztem, hogy kik azok. James egy idegen csajt ölelgetett.
- James?

,,Minden nap elmegyünk mellettük, de soha nem nézünk rájuk. Nem akarjuk látni a szomorúságot a tekintetükben. A vágyódást a szívükben. A magányt a szemükben. De néha meg kellene állnunk, hogy ránézzünk ezekre a zárkózott emberekre. Miért? Ha elég jól megnézzük, talán felismerjük őket."

31. rész: A kísértetház

Sziasztok!
Boldog Péntek Tizenharmadikáát!♥♥ (Már akinek az)
Ezt a részt próbáltam ilyen misztikus hangulatban írni. Bár kevés sikerrel:) Jó olvasást!
xoxo, Bella Sunshine♥
~JADE~

- Tudod milyen nap van ma? Tudod milyen nap van ma?- ugrált James az ágyon
Mit ne mondjak, eléggé szépen keltett!
- Milyen?- kérdeztem álmosan
- Ma van 6 hónapja, hogy járunk! Elfelejtetted?- nézett rám szomorúan
- Nem, nem, dehogyis! Csak... tudod, korán van még! Egyébként ma van péntek tizenharmadika!
- Na és akkor mi van?- ült le mellém
- Babonás nap. Csak annyi!
Felöltöztem és lementem reggelizni. James meg addig tévézett.
- Na, akkor mit is csinálunk ma?- ültem az ölébe
- Elmehetnénk piknikezni!
- Hmm.. Jól hangzik!
Majd megcsókoltam, ő meg szorosan magához húzott. Aztán felemelt és megpörgetett a levegőben. Én meg csak röhögtem. Mikor letett, megint megcsókoltam.
- Naa, menjetek szobára!- jött le a lépcsőn Mic
- Először is: elrontottad a pillanatot! Másodszor is: most piknikezni megyünk!- mondtam neki
Felmentem a szobámba és kerestem valami normálisabb öltözéket.

6 hónapos évfordulóóó:)♥
4 és fél hónapos terhesen XD

- Mehetünk?- kérdeztem
- Mehetünk!
Elköszöntem Mictől és elindultunk. James bekötötte a szememet, hogy ne lássam, hogy hova visz. Egy röpke 5 perc után már le is vette. Kinyitottam a szememet és egy gyönyörű réten találtam magam.

- Ez... csodálatos!- nyögtem ki
Leültünk és kicsomagoltuk az ínycsiklandó ételeket. Pitétől elkezdve volt itt minden! Épp egy szelet tortával etettem Jamest, mikor a szél felerősödött. Majd hallottam egy hangot. ,,Menjetek inneeen!"
- Hallottad?- kérdeztem
- Mit?
- Azt, hogy Menjetek inneeen!
- Nem. Biztos csak a szél volt!
- Ja, csak a szél!- mondtam kicsit halkabban
Pár percig még röhögtünk és zabáltunk, mikor újra meghallottam, de most már közelebbről.
- James, menjünk innen gyorsan!- ugrottam fel és elkezdtem pakolni
- Miért?
- Mert megint hallottam, és megijedtem!
James szó nélkül segített pakolni, majd visszafutottunk a kocsihoz. Míg szerelmem beindította a motort, addig én visszapillantottam. Megláttam egy alakot, aki elkezdett közeledni felénk.
- James, indíts már!- pánikoltam
Gyorsan elhajtottunk onnan. A visszapillantóból láttam, hogy megáll az út szélén és minket néz. Megkönnyebültem. Majd megeredt az eső.
- Vigyázz!- kiáltottam fel, de már késő volt
James sikeresen elütött egy fekete macskát.
- Hopsz!- mondta
- Ez egy fekete macska volt!!!!- mondtam ijedten
- Ahha, nagy ügy.
- Ha egy fekete macska átmegy előtted, akkor balszerencsés leszel. Ha meg elütöd....
Hirtelen elállt az eső. Nem értettem ezt az egészet. Mögöttünk csak úgy szakad az eső itt meg süt a nap. Itt valami történik. Valami rossz! Otthon elmeséltük a többieknek a mi kis kalandunkat. Alexa még a fülét is befogta, hogy ne hallja.
- Tudjátok mit? Menjünk el kávézni! Ez majd eltereli a gondolatainkat!- adta a jó ötletet Logan
- Rendben!- egyeztünk bele
Míg a többiek átöltöztek én lent maradtam Jamesszel.
- Szerinted mi volt ez az egész?- kérdeztem
- Nem tudom! De nem akarom újra átélni!- nézett maga elé
- Hát én se!
A többiek miután lejöttek, elindultunk egy kávézóba. Több mint egy órát mentünk, mert Kendall mondta, hogy van valahol egy nagyon jó kávézó, de hogy hol, azt nem tudta. Végül egy elhagyatott háznál lyukadtunk ki.

- Gyertek, menjünk be!- adta a "jó" ötletet Los
- Megőrültél?- nézett rá furán Alexa- Be nem teszem oda a lábam! Inkább húzzunk el innen gyorsan!
- Egyet értek!- mondtuk egyszerre Miccel
- Na, ne féljetek! Mi itt vagyunk veletek!- mondta Kendall
- Ezért félünk!- mondtuk egyszerre
A srácok egymásra néztek, bólintottak, majd kiskutyus pofival néztek ránk. Nem tudtunk azoknak a cuki arcoknak nemet mondani. Megfogtam James kezét és szorosan hozzábújtam. Alexa és Mic dettó ezt csinálta. Persze nem Jamesszel. Ő csak az enyém! Megálltunk a ház előtt és csináltunk pár képet.
- Menjünk be!- nyitotta ki az ajtót James
- Én félek!- súgtam oda neki
- Ne félj! Én itt vagyok!- ölelt át
Az ajtó nyikorogva kinyílt, mi meg óvatosan bementünk.
- Látjátok, nincs is miért félni!- fordult felénk Kendall
- Ez nem annyira ijesztő!- állt mellé Micayla
De hirtelen eltűntek. Felsikítottam. Alexa kirohant, Carlos meg ment utána. Mi is menni akartunk, de az ajtó bezárult.
- James!- mondtam ijedten
- Nyugi, semmi baj!
Életemben nem féltem annyira, mint most. Elindultunk megkeresni Micayláékat. Az alsó szinten nem találtuk őket. Felmentünk az emeletre. Ott se voltak. Már csak a padlás volt vissza. Lassan, Jameshez bújva felmentem. Egy székhez kötözve találtuk meg őket. Odafutottunk hozzájuk és eloldoztuk.
- Na húzzunk innen!- futott ki Mic
Mi meg követtük a példáját. Mikor kiértünk, megpillantottunk egy alakot. Elkezdtünk sikítozni.

~ALEXA~


Nagyon megijedtem. Kendall és Micayla az egyik percben még ott álltak előttünk, a következőben meg már sehol sem voltak. Kifutottam a kísértetházból. Los jött utánam. Annyira féltem, hogy már sírtam is. Carlos elkezdett csitítani.
- Hé, minden rendben lesz! Megtaláljuk őket!
- Biztos?- néztem rá
- Biztos!
Megcsókolt, majd visszamentünk az ajtóhoz. De zárva volt.
- Te zártad be?- néztem rá
- Nem! Gyere, hátul talán van ajtó!
Megfogtam a kezét és hátramentünk. Az ajtó helyett egy temető volt hátul. Nyeltem egy nagyot. Minden ködös volt. És ijesztő.
- Carlos, nincs itt semmiféle ajtó! Menjünk innen!- suttogtam
Ekkor észrevettem egy alakot. Szerintem Carlos is észrevette, mert hátrálni kezdett. Követtem a példáját.

Visszafutottunk.
- Mi volt ez?- kérdeztem lihegve
- Nem... tudom!
Hirtelen kitört egy ablak és Micayla ugrott ki rajta. Majd Jade, James, Logan és Kendall.
~JADE~

A szellem elkezdett közeledni felénk. Micayla körbenézett és elkezdett futni egy ablak felé. Mi meg követtük a példáját. Kiugrott, mi meg ugrottunk utána.
- Futááás!- kiáltottam
Televoltam szilánkokkal, de ez most nem számított. Amilyen gyorsan csak tudtunk, elfutottunk onnan. Mikor eléggé távol voltunk, utoljára még hátranéztem. Messziről láttam 2 szellemszerű alakot, akik a ház előtt állnak. Vagy lebegnek. Nem tudtam kivenni. Hazafutottunk egy rövidebb úton.
- Soha többé nem fogok olyan kávézóba menni, amit te választasz, érted?- néztem Kendall felé
- Én meg soha többé nem teszem be a lábam kísértetházakba!- lihegett Mic
Kerestem egy csipeszt és elkezdtem kiszedegetni a szilánkokat. Szerencsémre nem volt bennem olyan sok. Beragasztottam a sebeket, majd segítettem Micaylának. Benne volt a legtöbb. Egy kis tálkába gyűjtöttük össze a darabokat.
- Üvegezzünk!- mondta Carlos
- Kössz, én inkább kihagynám!- emeltem fel elutasítóan a kezemet
- Én is!- mondták a csajok
- Hát jó!
Nem volt kedvem semmit sem csinálni, ezért inkább elmentem aludni. Hosszú és félelmetes volt a mai nap. James nemsokkal később jött utánam.

,,Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és továbbmenni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít."

30. rész: Csoda

~JULIE~

Felébredtem. Körbenéztem, majd felültem. De valami nem volt rendben. Láttam magamat, ahogyan a kórházi ágyon fekszek.
- Mi történik?- kérdeztem
Hirtelen megjelent előttem egy alak. Először nem tudtam kivenni, hogy ki lehetett az, de ahogyan egyre közeledett, felismertem.
- Nagyi? Te meg hogy kerülsz ide?
- Gyere velem!- nyújtotta a kezét
Felsegített az ágyról és kivezetett a szobából. Emeberek haladtak keresztül rajtam.
- Mi ez? Miért nem látnak az emberek?
- Mert ez csak a tudatalatti tested!
- Akkor ezek szerint... Meghaltam?
- Nem! Csak kómában vagy. Erre!
A váróterembe mentünk. Ott megpillantottam Jade-et.
- Jade!- ültem le mellé
De ő nem válaszolt.
- Szívem, ők nem látnak téged! Csak te őket!
Jade szeme könnyes volt. Valamit beszélt. Vagyis inkább... imádkozott. Hirtelen eltűnt minden és a fiúk házában találtam magam. Méghozzá Logan szobájában. Aludt. Leültem az ágya szélére és néztem őt. Oly sokszor láttam már őt így, de mégis úgy éreztem, hogy most látom először. Majd felriadt. Meg akartam szólalni, de akkor a nappaliban találtam magam. A többi fiú épp szomorúan beszélgetett. Rólam. Elmondták, hogy mennyire szomorúak lennének, ha most meghalnék. James még azt is mondta, hogy Jade ezt nem tudná feldolgozni. A következő pillanatban már Mic szobájában voltam. Ő is gondolkodott. Kíváncsi lennék, hogy min gondolkodik. Talán rólam? Rólunk? Hogy mi lesz vele nélkülem? Vagy hogy milyen volt régen? Míg ezeken a dolgokon gondolkodtam, Alexa mellett találtam magam. Ő is ugyanazt csinálta, mint a többi lány. Megsimogattam a karját és a nagyi felé fordultam.
- Miért hoztál ide engem?
Ekkor már újra a kórházban voltam.
- Azért, hogy megmutassam neked, hogy hogy viselik a többiek.
- Ezt nem értem!
- Julie, kicsim!- jött közelebb hozzám- Az orvosok nem tudnak megmenteni!
Ekkor vagy 5 orvos rohant be a szobámba.
- Mi? Ez nem lehet!- sírva mentem utánuk
Az ágyam köré gyűlve próbáltak újjáéleszteni.
- Sajnálom kincsem!
Nagyi egyre távolodott, míg végül el nem tűnt. Ekkor képek jelentek meg a szemem előtt. Képek a múltból. Jade, Micayla és én. Majd a következő képeken már a srácok is ott voltak. Ekkor minden eltűnt. És megláttam a fehér fényt. Elindultam felé. De valami megváltozott. Mondatok vísszhangoztak a fejemben. Újra láttam a többieket, ahogyan elmondják nekik azt a szomorú hírt, hogy meghaltam. Nem! Nem halhatok meg! Erősnek kell lennem!
~JADE ~

Az orvos szomorúnak látszott. Szóval csak rossz híre van a számomra!
- Mi van vele, doktor úr?
- Sajnálom, de Julie meghalt. Nem tudtuk már újjáéleszteni!
Elkezdtem sírni. Nem, ez nem történhet meg! Ez... lehetetlen! Míg én csak bőgtem, egy másik orvos jelent meg és valamit súgott.
- Elnézést, kisasszony, de várnak a műtőben!- azzal el is tűnt
Nagy nehezen felálltam és besétáltam Jules szobájába. Odahúztam az ágya mellé egy széket és leültem.
- Istenem! Nem tudom felfogni, hogy meghaltál, Jules. Mi lesz velem nélküled? Mi lesz szegény Logannal? Jajj, bárcsak hirtelen felébrednél és azt mondanád, hogy csak átvertél!
És ekkor megtörtént a csoda! A gép újra elkezdett pittyegni! Felkaptam a fejem és kifutottam.
- Julie Johnson feléledt!- kiabáltam
Az orvosok befutottak a terembe és Julie köré gyűltek.
- Hisz ez lehetetlen!- suttogták
Az egyik nővér kitessékelt a szobából. Visszaültem a helyemre és vártam, hogy történjék valami jó dolog. Nemsokára egy fiatal orvos jött oda hozzá.
- A barátnője felébredt!
Beszaladtam Julie-hoz.
- Julie!
Mikor megláttam, elkezdtem sírni. Nem azért, mert szomorú voltam, hanem azért, mert leírhatatlanul boldog!
- Azt hittem, hogy el foglak veszíteni!
- Á, ugyan! Ahhoz több szerencse kéne!- nevetett
Küldtem egy SMS-t a többieknek, hogy Julie felébredt. Hamarosan ők is megjelentek.
- Édesem!
Logan mikor meglátta, azonnal elkezdte csókolgatni meg ölelgetni. Én odasétáltam Jameshez és szorosan megöleltem. Megnyugodtam.

Örültem, hogy minden boldogan végződött. Elköszöntünk Julestól és megígértük neki, hogy holnap is bejövünk. Otthon megfürödtem és bebújtam James mellé.
- Nagyon megkönnybeültem! Az orvosok először azt mondták, hogy meghalt! De amikor bementem hozzá akkor hirtelen.... felébredt! Hogy történhetett ez?
- Nem tudom. Julie erős lány! De most már minden rendben van!- puszilta meg az arcom
Ekkor a baba rúgott egy nagyot.
- Áú!- fogtam meg a hasam
- Mi a baj?- kérdezte idegesen
- Csak a baba rúgott egyet! De most már aludjunk!
Elhelyezkedtem a karjai közt és elaludtam.
~LOGAN~

Iszonyúan boldog voltam! Már azt hittem, hogy el fogom veszíteni! Ez a baleset ráébresztett arra, hogy mennyire szeretem. Jobban, mint azt gondoltam volna!

,,Van valami, amit jó, ha nem felejtünk el, mikor feje tetejére fordul a világ. Eljő a reggel és az élet megy tovább. Összeszedjük magunkat és elmegyünk vásárolni, újrakezdjük szerelmi életünket, vagy visszamegyünk dolgozni. Ne felejtsük el, hogy mindig minden jóra fordul!"

29. rész: Amikor még....

~JADE~


Ezt az egészet nem akartam elhinni! Az egyik pillanatban minden rendben volt, a következőben meg már itt állunk a kórházban és izgulunk. Ez csak egy álom! Ez csak egy álom!- ismételgettem magamban. Mivel nem ébredtem fel, ezért megpofoztam magamat. Jó erősen.
- Édesem, mit csinálsz?- jött oda hozzám James
- Fel akarok ébredni!- mondtam könnyes szemmel- Ez csak egy álom! Egy nagyon-nagyon rossz álom!
- Bárcsak az lenne!- ölelt meg szerelmem
Miután jobban lettem, megbeszéltük a többiekkel, hogy ki mikor lesz benn. Először én leszek itt 4 órát. Aztán Micayla, James, Logan, Alexa, Carlos és Kendall. Elköszöntem tőlük és leültem az egyik székre. A fejemet nekidöntöttem a falnak, és elgondolkodtam. Eszembe jutottak a régi emlékeim.

- Julie! Hogy festek?- kérdeztem, mikor leértem a lépcsőn
- Csodásan! Gyere, mert már rég elkezdődött a parti!- húzott ki a házból
- Ma felszedünk magunknak egy pasit!- nevettem
- Az biztos!
Mike-nál volt egy buli. Mike az egyik osztálytársunk volt és az egyetlen fiú, akivel jóban voltunk.
- Sziasztok, csajok!- nyitott ajtót
- Hello, Mike!- pusziltuk meg

 

Azért jöttünk el a partira, mert megtudtuk, hogy a társaság fele fiú. Nekünk meg kellett egy pasi. Így hát leültünk az egyik székre és vártunk. Juliet vagy 10 ember is elvitte táncolni, engem meg egy sem.
- Mi baj, Jade?- ült le mellém Mike
- Senki sem akar táncolni velem!- mondta szomorúan
- Én szivesen táncolnék veled, csak akkor Sarah mérges lenne!
Sarah Jessica Parker. Mike csaja, az osztály egyik legmenőbb embere. Fél éve kezdtek el járni. Azóta dúl a szerelem köztük!

- Hazamegyek!- álltam fel
- Hé, maradj még!
- Bocsi Mike! Hétfőn találkozunk!
Szomorúan hazaballagtam. Otthon ledőltem a kanapéra. Nem sokkal később Julie jött haza.
- Jade, miért jöttél haza?- ült le mellém
- Senki sem akar velem lenni. De te nyugodtan menj vissza, és érezd jól magad!
- Nélküled sehova se megyek! Ha te nem találsz magadnak pasit, akkor én sem!- és megöleltük egymást


- Elkésel Jade!- kiabált fel Jules
- Megyek máááár!
Lefutottam a lépcsőn, elköszöntem Julie-tól és beszálltam a kocsimba.
- Sok sikert!- kiáltott utánam
Nagyon izgultam. Ma mentem először dolgozni!
- Mi baj Julie?- kérdeztem, mikor hazaértem
- Jake szakított velem, mert szerelmes lett Jennába!
Jake Ryan. Julie ex-pasija. Egy parkban ismerkedtek meg.

 

Jenna Monet. Daniella Monet kishúga. Eléggé magának való csaj!

 

- Semmi baj! Csss...- öleltem meg
- Ígerd meg, hogy te mindig mellettem leszel! Bármi történjék is!- nézett a szemebe
- Megígérem!


- Szia! Julia Johnson vagyok! De inkább csak Julie!- jött oda hozzám az új lány
- Hello! Jade McLain!
- Foglalt melletted ez a hely?
- Nem!
Bejött a tanár, és kezdődött a biosz.
- Nos, aki ma felelni fog, nem mááás, mint..... Jade McLain!
- Remek!- mormogtam halkan
- Nos, Jade, kérlek meséld el nekem, hogy mit tanultunk az előző órán!
Semmit nem tanultam! Tegnap egész este sorozatokat néztem. Julie elkezdett mutogatni nekem és suttogni a megoldásokat.
- Miss McLain. 5-ös!- mondta elégedetten a tánár
- Köszönöm!
Egy elégedett sóhajjal leültem a helyemre. Óra után Julie-hoz siettem.
- Hé! Köszi, hogy segítettél!
- Szívesen! Ebédelsz velem?
- Naná!
Ebéd után elmentünk sétálni.
- Te itt laksz?- ámult el
- Igen!
- Nagyon jól éreztem ma magam! Mivel új vagyok, nincsenek nagyon barátaim, szóval.... leszel a legjobb barinőm?
- Persze!


Felálltam és sétáltam egyet. Elmentem a büfébe és vettem egy csokit. Majd nekidőltem a falnak és megettem az édességet.
~MICAYLA~

Otthon ledőltem az ágyamra és elgondolkodtam a régi szép időkön.

- Nyitoom!- rohantam az ajtóhoz- Szia, Jade! Mi szél hozott?
Behívtam őket és leültünk a kanapéra.
- Be szeretném mutatni neked a legjobb bartánőmet. Micayla, ő itt Julie Johnson. Julie, ő itt Micayla Eastwood, a féltesóm!
- Nagyon örülök!- fogtam vele kezet
- Én is!


- Julie, van kedved eljönni velem mozizni?
Jade elment, mi meg unatkoztunk.
- Persze!
A moziban megvettük a jegyeket és beültünk.
Kifelé menet a pasimba botlottam.
- Jasper? Te meg mit keresel itt?
Jasper Wilkinson. Új diák, kémia órán ismerkedtünk meg. Sok időt töltöttünk együtt, mikor egyszer megkérdezte, hogy leszek-e a csaja.

 
- Szia, Micayla! De jó, hogy találkozunk! Mondanom kell neked valamit.
- Mi az?
Vett egy mély levegőt, és mélyen a szemembe nézve azt mondta:
- Szakítok veled!
- Mi? Miért?
- Mert már csak barátként tekintek rád! Sajnálom!- és elment
Sírva mentem haza.
- Micayla! Figyelj rám!- nézett rám komolyan Julie- Nem kell ezért a fiúért sírnod! Egy seggfej volt! Nézd meg, a moziban szakított veled!
- Igazad van!- néztem magam elé
- Találsz nála jobbat is! Hisz az élet megy tovább!

- Julie, képzeld! Van barátoooom!- ugrándoztam örömömben
- Na, az nagyon jó! És ki az?
- Michael Jorden!
- Az a Michael Jorden?- hüledezett- Aki a focicsapat kapitánya?
- Igen őőőő!
Örömünkben mind a ketten ugráltunk.
Michael Jorden. Az egyik legmenőbb srác a suliban. A focicsapat kapitánya. Minden lány odavan érte.

 

Ekkor Jules kapott egy SMS-t.
- Ki az?
- Jerry, a pasim!- majd elolvasta az üzit- Vagyis inkább az ex-pasim
- Csak nem szakított veled?
- De. SMS-ben!- és elkezdett sírni
Fél órán át nyugtatgattam és ölelgettem, mire sikerült abba hagynia a sírást.


El sem hiszem, hogy kórházban van!
~ALEXA~


Otthon leültem a kanapéra.

Miután Jade letette, Julie-val elkezdtünk sikítozni!
- El sem hiszem, hogy nálunk fogsz lakni!- ujjongott
- Én sem hiszem el! Gyere, hozzuk át a cucaimat!
Miután mindent összepakoltam Jules segített cipekedni.
- Nos, mi lesz a mai program?
- Mondjuk meg a fiúknak, hogy ideköltöztem!
Julie-val nagyon jóban lettem. Olyan kedves volt, és aranyos. Úgy érzem, nagyon jó barátok leszünk!


- Hallottad, hogy Micayla szakított Kendallel?- ült le mellém
- Igen. Szegény Mic! Tudom, mit érez!
- Honnan?
- Régen Carlos és én nagyon összevesztünk, ezért szakított velem. Teljesen letörtem, napokig csak fetrengtem az ágyamon!
- És aztán? Mi történt?
- Carlos felhívott, hogy nagyon sajnálja a történteket, és hogy nem tud nélkülem élni!
Elnevettük magunkat.
- Mit csináljunk ma?- kérdeztem
- Nézzünk SpongyaBobot!- ugrándozott
- Júújj... Azt imádom!
- Én iis!
Leültünk, és vagy 10 részt végignéztünk!
- Végre van valaki, akivel tudom nézni!- mondta, miután vége lett
- Egyet értek!
- A többiek mindig azt mondják, hogy nem érnek rá, meg hogy az gyerekeknek való!
- Egyáltalán nicns igazuk!
- Örülök, hogy barátnők vagyunk, Alexa!- fordult felém
- Én is!
Majd megöleltünk egymást.

Istenem! Remélem, hogy meggyógyul!
~LOGAN~

Felmentem a szobámba és elkezdtem sírni. El sem hiszem, hogy ez történt! Tudtam, hogy nem szabadott volna elengednem. Végül álomba sírtam magam.
,,- Mihez lenne ma kedved?- kérdeztem
- A jobb kérdés az, hogy mihez nem lenne kedvem!
Értetlenül néztem rá, ezért folytatta:
- Forgatásom lesz!
- Jaaaa.... Ne mááár! Na és én mit csináljak addig?
- Nem tudom, nem is érdekel! Szia!
Megcsókolt és elindult kifelé. Kinyitotta az ajtót, hátrakacsintott, kiment és becsukta maga mögött."
Hirtelen felriadtam. El sem hiszem, hogy az volt az utolsó csókunk! Nem! Nem lehetett! Muszáj, hogy meggyógyuljon! Nélküle nem tudok élni! Ő életem szerelme!
~JADE~

Miután kidobtam a szemetet, újra nekidőltem a falnak és a mennyezetre néztem.
- Tudom, hogy nem vagyok valami hívő ember! És tudom, hogy nem szoktam misékre járni és imádkozni! De kérlek, gyógyítsd meg a barátnőmet! Nélküle nem tudok élni!- már folytak a könnyeim- Neki nem szabadna meghalnia! Legalábbis így nem! Kérlek!
És ekkor megjelent egy orvos.

,,A halál elkerülhetetlen. Ígérete már születésünkor megpecsételi mindannyiunk sorsát, de mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen egy gyönyörteli szerelem, vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség. Mind arra várunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik. Arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz!"

28. rész: Baleset

~MICAYLA~


- Kendall? Te meg... mit keresel itt?- kérdeztem zavartan
- Meglepetést akartam szerezni, de azt hiszem, inkább ti szereztetek nekem!- és mérgesen bement
Mondtam Paulnak, hogy most menjen haza, majd holnap talán keresem. Átmentem a fiúkhoz és bementem Kendall szobájába.
- Miért jöttél utánam? Hisz Paullal is lehetsz!
- Kendall, engedd meg, hogy elmagyarázzam!- ültem le mellé
- Kapsz 2 percet!
- Rendben! Aznap, mikor te elmentél, én átjöttem hozzátok, mert beszélni akartam veled. De Carlos mondta, hogy korán reggel elutaztál. Ezen kicsit kiakadtam, mivel nem szóltál nekem. Unatkoztam, ezért felhívtam Pault, hogy menjünk el sétálni. Aznap nagyon jól éreztük magunkat, ezért megkértem őt, hogy ma is ismételjük meg. Így hát ezen a napon is jártuk Los Angeles utcáit és mikor hazaértünk Paul szembefordult velem és megcsókolt. Nagyjából ennyi lenne!- mondtam
Jó sokáig fürkészte Kendall az arcomat, majd megszólalt:
- Szereted?
- Nem!
- Akkor miért csókoltad meg?
- Nem én csókoltam meg! Ő csókolt meg engem!
- És te miért csókoltál vissza?
- Mert.... nem tudom. Amikor megcsókolt, az olyan érzés volt, mintha veled csókolóznék!
Azt hittem, hogy most azt fogja mondani, hogy menjek ki a szobájából. De nem! Ehelyett(meglepetésemre) megcsókolt.
- Ezt miért kaptam?- kérdeztem, miután ajkaink elváltak egymástól
- Mert szeretlek!
Több se kellett, nekiestem az ajkainak! Vadul csókolóztunk mikor kaptam egy SMS-t.
- Nem nézed meg?- kérdezte
- Nem!
És folyatattuk a csókolózást.
~JADE~

Másnap az újságok címlapján kötöttem ki. Mindegyik arról szólt, hogy terhes vagyok! Twitteren több ezer gyűlölködő üzenetet kaptam. Nem igazán akartam foglalkozni vele, de nem tudtam nem odafigyelni rájuk! Olyan bunkók voltak. Lecsesztek amiatt, hogy teherbe estem. Mintha annyira tehettem volna ellene bármit is! Várjunk... tehettem volna, de nem tettem! Na mindegy.
- Mit csinálsz?- jött le kedvesem a lépcsőn
- A gyönyörű üzeneteimet olvasom!- nyomtam egy puszit az arcára
- Ne törődj velük! Én sem szoktam!
- De te nem kapsz ilyeneket!- mutattam meg neki a legdurvábbat
- Uuhh... Ez durva! Na ja, ilyet nem kapok! Más téma: mit kérsz reggelire?
- Hát, nem igazán kérek semmit!
- Hogyhogy?
- Mert minden ételnek gusztustalan illata van!
- Még a pirítósnak is?
- Talán annak nem- mosolyogtam rá
- Akkor mennyit kérsz?
- 6 szeletet!
James csak kérdőn rámnézett, majd elment. Kikapcsoltam a laptopomat és bekapcsoltam a tévét. Pont a hírek mentek. Na és ki volt a hírekben??? Hát persze, hogy én! Gyorsan átkapcsoltam egy másik csatornára, de nem találtam semmit. Sehol.
- Tessék!- nyújtotta át nekem a tányért
- Köszi!
- Mit nézel?- ült le mellém
- Csak kapcsolgatok!
- Megnézhetnénk egy filmet!
- Rendben! Horror?
- Oké. Melyiket?
- Hmmm.... Ördögűzés Emily Rose üdvéért?
- Benne vagyok!
Megettük a reggelit és elindítottuk a filmet. Nos... A filmből csak pár perces jeleneteket láttam, mivel annyira betojtam(ez nem is rám vall), hogy hol Jameshez bújtam, hol a kezemmel takartam el a szememet, hogy ne lássam.
- Király film volt! Jade, vége van!- húzta el a kezemet, mivel még mindig a szemem előtt voltak- Régebben imádtad a horrorfilmeket!
- Most is imádom őket! Csak nem bírom nézni!
- Miért?
- Egy dolgot mondok. Terhesség!
- Értem. Elmegyünk futni?
- Menjünk!
Átöltöztünk és elindultunk. Kb. másfél órán át kocogtunk. Közben sokszor letámadtak minket a lesifotósok! Ilyenkor átfurakodtunk a tömegen és gyorsan elmentünk onnan.
~JULIE~


- Mihez lenne ma kedved?- kérdezte Logan
- A jobb kérdés az, hogy mihez nem lenne kedvem!
Logan furán nézett rám, ezért hozzátettem:
- Forgatásom lesz!
- Jaaaa.... Ne máááár! Na és én mit csináljak addig?
- Nem tudom, nem is érdekel! Szia!
Kimentem, beszálltam a kocsimba és mentem a forgatásra.
Késő este volt, mikor elindultam haza. Álmos voltam, ki is voltam teljesen merülve, ezért nem tudtam annyira az útra figyelni. Csak egy percre néztem félre, de már annyi is elég volt, hogy bekövetkezzen a tragédia.
~MICAYLA~

Kendall még aludt, mikor én felkeltem, ezért összeszedtem a cuccaimat és hazamentem. A szobámba elővettem a mobilomat és megnéztem, hogy ki küldött tegnap üzit. Paul volt.
,,Szia! Lenne kedved a holnapi napot is velem tölteni? Élveztem a mait! Főleg ami este történt!"
Barom!
,,Nem, nem akarom veled tölteni a mai napot. Hogy miért? Mert inkább Kendallel töltöm!"
Megreggeliztem és visszamentem a fiúkhoz. Kendall addigra már fenn volt.
- Mit csinálunk ma?- ültem le mellé
- Elmegyünk sétálni?
- Menjünk!
Az egész napot a parkban töltöttük!
Másnap mikor olvastam az újságot, egy szörnyű dolgon akadt meg a szemem.

2 kocsi karambolozott tegnap este

Elolvastam a cikket, mert kíváncsi voltam, hogy kik vezették a kocsit.
,,Tegnap este 2 kocsi karambolozott nem messze a Hírességek sétányától. Julie Johnson véletlenül áthajtott a másik sávba, ahhol egy kamionba ütközött. A kamion sofőrjét helikopterrel szállították kórházba, míg Juliet per pillanat is a sűrgősségen műtik. Nem lehet tudni, hogy tűlélik-e."
Elkezdtem sírni. Felrohantam Jade-hez.
- Jade, Jade kellj fel!- rángattam- Be kell mennünk a kórházba!
- Miért- kérdezte álmosan
- Julie tegnap este karambolozott és a sürgősségin műtik!
Jade leblokkolt.
- Siess már!
Míg ő öltözöt én felkeltettem Jamest, és megmondtam neki, hogy a többieket is keltse fel és jöjjenek be a kórházba. Beszálltunk Jade kocsijába(mivel az sokkal gyorsabb, mint bármelyikünké) és egyenesen a kórházba száguldottunk. A váróteremben több mint 3 órán át ücsörögtünk. A fiúk nem sokkal később jöttek utánunk. Hamarosan egy orvos jelent meg.
- Elnézést doktor úr!- ment oda hozzá Jade- Nem tud esetleg valamit Julie Johnsonról?
- Még a műtőben van! Súlyos sérüléseket szerzett.
Mindenkit lesokkolt a hír. Főleg Logant!

,,Eljön az a pillanat, amikor életünk örökre megváltozik. A pillanat, amikor örökre beismerjük gyengeségeinket. A pillanat, amikor elébe állunk a kihívásnak. A pillanat, amikor elfogadunk egy áldozatot vagy elengedünk egy szerettünket. És megesik, hogy a változás épp válasz az imádságainkra."

27. rész: 2 nap alatt megváltozik minden?

~MICAYLA~


Másnap reggel megreggeliztem és futottam át a fiúkhoz.
- Kendall?- kérdeztem Carlostól, mikor ajtót nyitott
- Ma reggel elutazott a hétvégére a szüleihez. Miért? Valami fontosat akartál volna mondani neki?
Elutazott, és nem szólt.
- Nem, csak... hagyjuk. Szia!
Otthon leültem az ágyamra és elkezdtem gondolkodni.

Elment és még egy üzit sem írt? Szóval ennyire vagyok fontos a számára! Elővettem a mobilomat és küldtem egy üzit:
,,Szia Paul! Lenne kedved ma velem lógni?"
,,Naná! 1 óra múlva a házatok előtt találkozunk!"
Felöltöztem, kisminkeltem és lementem.
- Hát te hova mész?- kérdezte James
- Találkozom Paullal!
- Azt hittem, hogy nem csíped őt!
- Amióta a sorozatban szerepet kapott, azóta bírom!- ekkor csöngettek- Mennem kell! Sziasztok!
Odafutottam az ajtóhoz és kinyitottam.
- Mehetünk?- kérdezte Paul
- Mehetünk!
Beszálltunk a kocsijába. Az egész napot a városban töltöttük! Nagyon jól elszórakoztunk!
- Jól éreztem ma magam!- mondta
- Én is! Megismételhetnénk holnap?
- Persze! Akkor még beszélünk!
- Rendben. Szia!
Lezuhanyoztam és bedőltem aludni. De kaptam egy SMS-t. Kendalltől.
,,Bocsi, hogy nem szóltam, hogy elutazok! Teljesen kiment a fejemből! De holnapután találkozunk, rendben?"
Nem foglalkoztam az üzenettel, inkább aludtam tovább.
~JADE~

- Mit csináljunk ma?- kérdeztem
- Mondjuk elmehetnénk moziba?
- Benne vagyok!
Felmentünk a szobánkba és kerestünk valami ruhát. Miután felöltöztem James elhúzott az ágyhoz és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Na, eressz el!- nevettem
- Nem!
Negyed órán át "szórakoztunk" mikor végre elindultunk!
- Ez kellett!- mondta
A mozi előtt megálltunk és megnéztük a "kínálatot".
- Az elnök végveszélyben?- kérdezte
- Rendben!
James megvette a jegyeket én meg addig vettem egy közepes popcornt és egy nagy üdítőt 2 szívószállal. A moziban a leghátsó sorban ültünk. Nagyjából nem is a filmre figyeltünk, inkább egész végig csókolóztunk, ettünk és ittunk! Mikor kimentünk a moziból egy csapat újságíró letámadt minket.
- Jade, igaz, hogy kismama ruhát vettél?- kérdezte egy nő
- Jade, terhes vagy?
- Összeházasodtok?
Ránéztem Jamesre, aki bólintott egyet.
- Az igazság az, hogy igen, kismama ruhákat vettem, mivel terhes vagyok! És nem, még nem házasodunk össze!
- Kisfiú lesz, vagy kislány?
- Kislány!
Jamesszel átfurakodtunk a nagy tömegen és kimentünk.
- Azzal, hogy ezt most elmondtam, több ezer Maslower fog megutálni, ugy tudod?- néztem rá
- Igen, tudom. De ne is figyelj rájuk!
Otthon megettük a maradék popcornt és átölöztünk fürdőruhába. James ugrott be elsőnek a medencébe.
- Na, gyere máár!
Vettem egy mély levegőt, majd fejest ugrottam.
- Ugrás: 10 pont. Ezzel Jade McLain nyerte az idei vízbe ugró versenyt!- mondta James, mikor odaúsztam hozzá
- Jajj, nagyon köszönöm!- mondtam meghatódva
Pár másodperc múlva már szakadtunk a röhögéstől. Úszkáltunk egy kicsit, majd kiszálltunk és leültünk száradni.
- Választani kéne nevet!- mondta
- Tudom. Milyen nevek tetszenek neked?
- Angel; Ana; Vicky; Elena; Caroline; Rose... és ennyi. Neked?
- Emily; Lena; Kate; Stefanie... többet nem tudok!
- Akkor ezekből kell választanunk!
Fél órán át mondogattuk a neveket. Nem tudtunk dönteni.
- Szóval 4 név maradt: Emily; Angel; Rose és Vicky!
- Tiéd a döntés! Hisz te vagy az anyja!
- Te meg az apja!
Komolyan rám nézett, ezzel tudatvam, hogy enyém a döntés.
- Jó rendben!
Pár percig gondolkodtam, majd megszólaltam:
- Hogy mindegyikünk kedvenc neve "benne legyen", ezért úgy döntöttem, hogy a kicsink neve Emily Angel Maslow lesz. Mit szólsz?
- Nekem nagyon tetszik! Szép nevet választottál!
Bementünk a lakásba és felmentünk Twitterre.
- Akkor kiírjuk?- kérdezte
- Előbb te!
- Rendben!
,,Gondolom hallottátok, hogy Jade McLainnek és nekem születni fog egy kislányunk. Nos, ma eldöntöttük, hogy mi lesz a neve. Emily Angel Maslow. Nekem nagyon tetszik, remélem nektek is!"
- Most te jössz!
Én is kiírtam egy hasonló szöveget. Nem sokára jöttek is a kommentek. Kikapcsoltam a gépet és elmentem fürdeni, majd aludni.
~MICAYLA~


Másnap is nagyon jól éreztem magam Paullal. Az ajtónk előtt megállt előttem és megcsókolt. Én meg visszacsókoltam.
- Micayla? Te meg mit csinálsz?
Abba hagytuk a csókolózást és megnézzem, hogy ki zavart minket. Kendall volt az. Oppáááá!

 

,,Légy óvatos, kit engedsz be az életedbe, mert lesz olyan, aki nem óhajt távozni!"