26. rész: Probléma

~MICAYLA~

- Nos? Meggondoltad amit mondtam?- kérdezte
- Igen, meg. És nem fogok járni Paullal. De veled sem. Szeretlek, de amit tettél, azt... azt még fel kell dolgoznom. Sajnálom.
- Semmi baj! Nekem már annyi is elég, hogy szeretsz.
Elköszöntem tőle, majd hazamentem. Elgondolkodtam mindenen. Hogy ki voltam, mielőtt megismertem volna Kendallt. És most ki vagyok? Egy lány, akinek a szerelme megcsalta őt, de a lány még mindig szerelmes a fiúba. Szeretne vele megint járni, de nem szeretné újrá átélni azt a fájdalmat. Legszívesebben elordítottam volna magam.
~JADE~

- A baba biztos, hogy....
James olyan erősen szorította a kezemet, hogy majdnem eltörte. De nem zavart. Ő is izgul, én is izgulok.
- Biztos, hogy lány lesz!- mondta boldogan az orvos
Hirtelen elöntött a boldogság. Miután letöröltem a trugyit, James nyakába ugrottam és elkezdtem csókolgatni. Majd elköszöntünk a dokitól és kézenfogva kimentünk. Kint megint a nyakába ugrottam.
- Annyiraaa boldog vagyoook!- nevettem
- Én is!
- Nekünk lesz a világ leggyönyörűbb babája!- szálltam be a kocsiba
- Nem megyünk el nézni valamilyen babás cuccot?
- Mire gondolsz?
- Ágyra, ruhákra...
- Jaaa... De, mért is ne!
Egy közeli bababoltba mentünk. Olyan aranyos dolgok voltak ott! 1 órán át válogattunk, majd visszaültünk a kocsiba.
- Kéne nekem kismama ruha!- mondtam
- Akkor még a plázába is bemegyünk!
Elmentünk a plázába, és kerestünk valami normális ruhát. Mikor kimentünk észrevettem egy fotóst.
- Futás!
Megfogtam James kezét és kifutottunk az épületből. Gyorsan beszálltunk és már el is hajtottunk.
- Miért is kellett sietni?
- Mert észrevettem egy fotóst!
- Ugye tudod, hogy nem titkolhatod el az idők végezetéig, hogy terhes vagy?
- Tudom! Most pedig szépen megmondjuk a nagy hírt a többieknek. Hívd át hozzánk a fiúkat és a nappaliban találkozunk!
Megcsókoltuk egymást, majd mindegyikőnk bement a házba. Lepakoltam a zacskókat és megkerestem a többiekeket. Miután mindenki megérkezett(és helyet foglalt), Jamesszel eléjük álltunk.
- Mondanunk kell valamit!- kezdte
- Ha azt akarjátok mondani, hogy újra együtt vagytok, akkor ne is fáradozzatok, mert tudunk róla!- szólt közbe Los
- Nem azt akartuk mondani!- nevettem- Hanem azt, hogy ma voltunk a dokinál, és megtudtuk a babánk nemét!
Mindenki izgatottan figyelt.
- És születni fog egy gyönyörű kislányunk!- ujjongtam
A csajok felsikítottak és szorosan megöleltek. A fiúk meg gratuláltak Jamesnek, engem meg megöleltek.
- És mikor fog megszületni a kicsi?- kérdezte Alexa
- Kb. 5 hónap múlva!- válaszoltuk egyszerre
Leültünk mi is és elkezdtünk beszélgetni. Micayla boldogtalannak és gondterheltnek tűnt. Miután a srácok elmentek, kiültem mellé.

- Szia!- ültem le
- Szia!

- Minden rendben van?
- Igen!- vágta rá azonnal
- Mic, látom rajtad, hogy nincs! Mi a baj?
- Semmi.
- Áruld el kérlek! Engedd, hogy segítsek!
- Nem tudom mi tévő legyek Kendallel kapcsolatban. Azt mondta, hogy még mindig szeret.
- Na és te? Szereted?
- Igen.
- Akkor mi itt a probléma?
- Nem érted? Azt amit velem tett, még mindig nem hevertem ki teljesen. És attól félek, hogy ha visszamegyek hozzá, akkor megint elköveti ezt a hibát.
- Szerintem nem fogja! Menj vissza hozzá és légy újra boldog!
- Mint te, igaz?- állt fel mérgesen- Mert a te éledet olyan tökéletes!
- Ez nem igaz!
- Nézz magadra, Jade. Híres vagy, van egy jóképű pasid, most fog megszületni a kislányod! Az én életem egy roncshalmaz! Nem is értem, mit keresel itt!
- Én csak segíteni akartam!- álltam fel én is
- De nem kell a segítséged!
- Ha túl sokat hibázol, végül magadra maradsz!- és otthagytam
Eléggé felidegesített. Nem tudom mi van vele manapság. Átmentem Jameshez.
- Hello!- pusziltam meg
- Mizu?
- Arra gondoltam, hogy nem szeretnél-e minden nap velem aludni? Tudod... ha segítségre szorulok, akkor ott elgyél! Mit szólsz?
- Benne vagyok! Úgy sem tudok nélküled aludni! Se élni!
Majd megcsókolt. Csókunkat egy köhögés zavarta meg.
- Nem zavaruuuunk?- mondták a többiek
- De!- mondtuk egyszerre
- Az előbb megbeszéltük, hogy James mától fogva nálam fog aludni!
- Rendben!
- Pakold össze a cuccaidat!- adtam ki a "parancsot"
- Igenis!- tisztelgett
Felment a szobájába, én meg követtem, de Kendall megállított.
- Nem tudsz valamit Micayláról?
- Csak annyit tudok, hogy megváltozott. Segíteni próbáltam neki, de ő makacs volt és nem hallgatott rám!
Elengedte a kezemet. Segítettem összepakolni a szerelmemnek, majd átpakoltunk hozzánk. Az egyik ablakban megpillantottam Micet.

Felhurcolkodtunk a szobámba és kipakoltunk.
- Végre minden nap veled lehetek!- karolt át
- Mindha idáig nem lettél volna!- kuncogtam
- Jade, beszélhetnénk?- jött be Micayla
- Persze!
Adtam egy puszit Jamesnek és Mic után mentem.
- Na?- kérdeztem
- Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt! Sajnálom, ha megbántottalak!
- Semmi baj! Gyere ide!- tártam szét a karom
Mosolyogva megöleltük egymást.

Majd visszamentem Jameshez.

- Mizu?- kérdeztem

- Semmi, csak megnéztem az e-mailjaidat!

- Mit nézed te az én e-mailjaimat?

- Csak kíváncsi voltam! Jött egy üzid George-tól!

Kikaptam a kezéből a gépet és megnyitottam az üzentetet.

- Mit ír?- hajolt közelebb

- Elkészítette a videóklippet! Ezt figyuzd!

 



- Klassz!- mosolygott
- Csinálunk valami kaját!
- Persze!
Felhúzott az ágyról és lementünk. Össze-vissza ökörködtünk és fotózgattunk.

Jól néz ki @jamesmaslow

Miután végeztünk leültünk és megkajáltunk. James még egy fotót is csinált rólam!

Majd felmentünk, lefürödtünk és lefeküdtünk aludni.
~MICAYLA~

Jade-nek igaza volt: ha túl sokat hibázok, végül magamra maradok. És azt nem szeretném. Másnap első dolgom lesz felkeresni Kendallt!

,,Igen. Mindannyian szövünk terveket az életben, de terveink néha nem úgy alakulnak, mint ahogy elvártuk. A segítő szándékunkkal csak ártunk egy kapcsolatnak. Kísérletünkkel, hogy utána nyúljunk a másiknak, csak még messzebb taszítjuk. Azzal, hogy leásunk a múltba, lehet, hogy a jelenünket gazdagítjuk. Ám vannak olyanok is, akik nem hajlandóak lemondani a terveikről, akármilyen rosszul is alakuljanak." 

25. rész: Most mi van?

Sziasztok!

Ebben a fejezetben nem fog kiderülni Jade babájának neme, mivel kicsit még húzni szeretném. Szóval csak a többiekről lesz szó, de a köviben már Jade is lesz. Jó olvasást!
xoxo, Bella Sunshine♥

~MICAYLA~

Imádom a forgatásokat! A szereplők, a rendező, a stáb mind-mind nagyon kedvesek. Csak egy gondom van! Paul is szerepel a sorozatban. És nagyon sokszor van vele jelenetem!
- Oké, mára végeztünk!- mondta Jeff
Összepakoltam a cuccaimat és elindultam haza.
- Várj meg!- futott utánam Paul
Nem volt sok kedvem, de megvártam.
- Á, kösz. Jó voltál ma!
- Te is!
- Hazavigyelek?- kérdezte, mikor kiértünk
- Nem, nem kell. A kocsimmal az utca végén parkolok. De azért köszi!
- Rendben! Akkor holnap találkozunk!
- Szia!
Paul mióta a sorozatban szerepet kapott, egyre normálisabb. Valahogy... megváltozott! Nem nyomul rám annyira, és normálisan is el tudunk beszélgetni. Beszálltam a kocsimba és hazamentem. Az ajtóra volt egy cetli ragasztva.
,,Átmentünk a fiúkhoz. Jade és James a kórházba. Alexa♥"
Eltettem a zsebembe a papírkát és csöngettem a srácoknál.
- Gyere beljebb!- mondta udvariasan Kendall
- A többiek?
- Elmentek fagyizni. De hamarosan megjönnek!
- Oh, rendben. Akkor megvárom őket!
Leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a tévét.
- Milyen volt a forgatás?- kérdezte
- Nagyon jó! Mindenki nagyon kedves!
- Kik is a szereplők?
- Öm... Tyler Posey; én; Dylan O'Brien; Tyler Hoechlin; Holland Roden; Paul Adams...
- Mármint az a Paul Adams?
- Ha a nyomulós Paulra gondolsz, akkor igen ő!
- Mégis mit keres az ott?
- Talán ő is szerepel a sorozatban? De egyébként megváltozott. Már nem is nyomul. Annyira!- nevettem- Az biztos, hogy megváltozott!
- Ahha. És még mindig szerelmes beléd?
- Szerintem igen! Hisz írt nekem egyszer egy szerelmes verset!
- Ne mááááár! De rossz!
- Szerintem aranyos. Bírom, ha egy fiú érzelgős. Persze nem annyira.... De egy romantikus vers olyan.... olyan aranyos dolog.
- Szóval te is szerelmes vagy belé?
- Nem tudom. De az biztos, hogy nem utálom!
- De nem lehetsz szerelmes belé!- háborodott fel
- Miért is nem?
- Mert én is szerelmes vagyok beléd! És nem nézem jó szemmel, ha elvesznek tőlem. Tudom, hogy mit tettem a múltban. És azt is tudom, hogy te nem vagy belém szerelmes. De kérlek, inkább könyörgök, gondold végig, hogy mit érzel irántam és iránta!
És ekkor megérkeztek a többiek. Szerencsémre!
- Visszajöttünk!- kiáltotta Carlos
- Á, Mic te már is itt? Szóval gondolom megtaláltad a cetlit!- mosolygott Alexa
- Igen, meg. De azt hiszem, hogy én most megyek!
Felálltam és elfutottam.
~JULIE~

- Milyen fagyit kérsz?- karolt át Logan
- Narancsosat!- nyaltam meg a szám szélét
Megvettük a fagyit és kint helyet foglaltunk.
- Hazajöttök?- kérdezte Alexa, miután elnyaltuk a finomságot
- Mi még elmegyünk sétálni!
- Akkor majd otthon találkozunk!
Elköszöntünk tőlük, majd kézenfogva elindultunk valamerre.
- Nézd, csak nem lakodalom van?- kérdeztem
- Hol?
- Ott!- mutattam egy nagy épületre
- De. Gyere, menjünk be!
- Nem igazán jó ötlet!
- Csak eszünk a tortából és már jövünk is el!
- Most ettünk fagyit!
- Hát, mit mondhatnék... annyit eszek, mint Carlos!- megcsókolt és behúzott az épületbe
Vágtunk magunknak egy-egy szeletet a tortából és leültünk kajálni.
- Elnézést, maguk a házaspár rokonai?- állt elénk egy magas férfi
- Igen!- vágtuk rá egyszerre
- Akkor hogy hívják a menyasszonyt?
- Öm.... Emma!- mondta Logan
- Rossz válasz! És most, kérem távozzon!
Felhúztak minket a székről, és elzavartak minket. kint elkezdtünk röhögni magunkon.
- Lesz mit mesélni a gyerekeinknek!- nevettem
- Hát az biztos. Anyuci és apuci egyszer bementek egy lakodalomba, mivel úgy gondolták, hogy jó buli lesz. Leültek az egyik székre és elkezdték enni az esküvői tortát. Ám ekkor egy hatalmas melák odajött és kidobta őket!
Már a földön fetrengtünk a nevetéstől. Nagy nehezen lenyugodtunk és elindultunk. Egy közeli parkba mentünk.
- Fotózz le!- mondtam
- De nem jók a fényviszonyog és...
- Hidd el, jó kép lesz!- mosolyogtam
Elővette a mobilját és lefotózott.
- Igazad volt! Ez tényleg rohadt jó lett!

Leültünk az egyik padra és néztük a naplementét. Közben Logan átkarolt és én meg a mellkasára hajtottam a fejemet. Lement a Nap, mi meg elindultunk haza.
- Lemegyünk még a partra?- kérdeztem
- Lemehetünk!

Sétálgattunk még a parton egy kicsit. Beszélgettünk a korábbi életünkről, meg arról, hogy mi volt az első gondolatunk, mikor megláttuk egymást. Súgtam valamit Logan fülébe, ő meg csak huncutul rám mosolyogtt, megfogta a kezemet és behúzott a házba.

Felmentünk a szobájába, bezártuk az ajtót és elkezdtünk csókolózni. Majd ledőltünk az ágyra és folytattuk... csak ruha nélkül.

~MICAYLA~



Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Az amit Kendall mondod, eléggé felkavart, hisz valahol mélyen még mindig szerelmes vagyok belé. De Paul iránt is érzek valamit. Foggalmam sem volt, hogy mit csináljak, ezért elindultam sétálni. Útközben pedig végiggondoltam a dolgokat. Kendallt jó pár hónapja ismerem. Szerettem, de megcsalt. Pault csak nem rég ismertem meg igazán. Először utáltam, most meg kedvelem. Mint barátot. Mi van akkor, ha most megbocsátok Kendallnek, és ő meg újra félrelép? Míg ezen gondolkodtam, a fiúk háza előtt találtam magam. Vettem egy mély levegőt, és csöngettem. Kendall nyitott ajtót.
- Szia!- mosolyogtam rá
- Hello!- mosolygott

,,Arra nem veheted rá magad, hogy érezd, amit nem érzel. De arra igen, hogy helyesen cselekedj az érzéseid ellenére."

24. rész: Újra együtt?

Sziasztok!

Elsőzör is azt szeretném mondani, hogy megnyitottam a második blogomat: http://lovestory-with-btr.blogspot.hu/
Második dolog: nem tudom, hogy mennyire lesz időm írni, hisz magántanárhoz is kell járnom és tanulnom is kell eléggé sokat. De megígérem, hogy megpróbálom minél gyorsabban hozni a részeket! Na, de most itt van a 24. rész! Remélem, tetszeni fog;)
xoxo, Bella Sunshine

~JADE~

- Hahóóó!- szólalt meg Halston
James ellökött magától és leült a kanapéra. Én ugyanígy cselekedtem.
- Jaaamesyyy!- ugrott a nyakába Halston
- Hals! Hát te meg mit keresel itt?
- Hamarabb eljöhettem! Jade- mondta flegmán
- Halston- válaszoltam ugyanúgy
- Te meg mit keresel itt?
- James verekedett egy haverommal és hát... vérzett az arca, ezért segítettem neki!
- De már jól van, szóval elmehetsz!
- Oké!- álltam fel
Elindultam az ajtó felé.
- Kikísérem, addig te pakolj ki!- mondta Halsnek James
Halston felment a lépcsőn, James meg odajött hozzám.
- Nem kell engem kísérgetni!
- Jade, ami minket illet....
- Nem akarok a te kis titkod lenni!- fordultam felé- Vagy ő, vagy én? Válasssz!- és otthagytam
Mikor hazaértem, a többieket a konyhában találtam. Úgy gondoltam, hogy eljött a megfelelő pillanat a bocsánatkéréshez.
- Csajok, beszélhetnénk?- mentem be
- Persze! Miről lenne szó?
- Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt. Az utóbbi időkben eléggé magam alatt voltam. Leordítottam a fejeteket, pedig tudom, hogy ti csak jót akartatok nekem. Így utólag belegondolva eléggé hülye voltam. Meg tudtok bocsátani?
- Hát persze, hogy meg!
Megöleltek mindannyian, majd felmentem a szobámba. Beültem az ablakomba, és kinéztem. Jamest figyeltem. Épp Halstonnal beszélt. Azt hiszem, hogy most szakít vele. Várjunk csak? Miért mosolyog Halston? Miért csókolja meg Jamest? Miért vetik le a ruháikat? Nem bírtam ezt tovább nézni. James becsapott. Azt mondta, hogy szeret és én meg bedőltem neki. Elkezdtem sírni. Pár perce még azt hittem, hogy az életem újra normális lehet. De tévedtem. Boldog akartam lenni, de amint látom ez túl nagy kérés volt. Én csak egy normális életet akartam! Ehelyett mit kaptam? Egy olyan életet, melyben a szerelmem folyton átver. Felvettem a fürdőruhámat és kimentem a medencéhez.
- Jade, minden rendben?- kérdezte Alexa
- Minden a legnagyobb rendben!- mondtam egy műmosollyal az arcomon
- Akkor oké!
Letettem a törölközőmet és beugrottam a vízbe. Jól esett úszkálni egyet. De valaki megzavart.
- Hello!
Kinyitottam a szememet. James ült az egyik napágyon és mosolyogva figyelt.
- Mit keresel te itt?- mondtam flegmán
- Csak látni akartalak!
- Hát én meg nem!- szálltam ki a vízből- Tudom, hogy nem szakítottál Halstonnal. Láttam!
- Honnan?
- Az ablakomból! Azt mondtad, hogy szeretsz!
- Mert szeretlek is!- ölelt meg
- Hagyj békén!- ráztam le magamról a kezeit- Az, aki szeret valakit, nem jár egy másik emberrel, akit mellesleg nem szeret! Ez logikátlan!
- Tudom, és sajnálom! De nem tudtam megmondani neki az igazat!
- Nem érdekel! Addig, amíg nem szakítasz vele, nem akarlak meglátni!- és otthagytam
Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a gépemet és átküldtem George-nak e-mailban a videóklippet. Majd fogtam a mobilomat és küldtem neki egy SMS-t.
,,Videó átküldve! A hang is hozzá van csatolva!"
Ekkor kaptam egy üzit Jamestől.
,,Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Ígérem, hogy megmondom neki, hogy mit érzek! Valamikor"
,,Valamikor????? Én megmondtam neked: addig a közelembe se gyere. Ha addig, míg meg nem születik a babám, nem szakítasz vele, akkor előre szólok neked, hogy nem jöhetsz a közelébe!"
,,Babád? Tudtommal az én gyerekem is!"
,,Azt mondtad, hogy nem akarsz gyereket! És most, nem írok neked többet! Viszlát, James Maslow!"
*2 nappal később*

- Ez lesz a világ legjobb videóklippje!- mondtam a kocsiban
- Szerintem is!- válaszolta mosolyogva George
- Otthon meg is mutatom a többieknek! Szia!
Kiszálltam a kocsiból és elindultam befele.
- Jade, várj meg!- futott utánam James
Gyorsan befutottam a házba és bezártam magam mögött az ajtót.
- Jade! légyszi, nyisd ki!- kopogott
- Nem! Mondtam, hogy nem akarok veled beszélni!
- Tudom. Csak azt szerettem volna elmondani, hogy szakítottam Halsszel. Rájöttem, hogy egész idő alatt megcsalt engem.
Kinyitottam az ajtót.
- Tényleg?
- Tényleg!- válaszolta szomorúan
Odaléptem elé és megcsókoltam.
- Ez esetben: Üdv újra az életemben, James Maslow!- mosolyogtam
- Szóval újra együtt vagyunk?
- Ha szeretnéd?
- De még mennyire, hogy szeretném!
Felemelt és megpögetett a levegőben. Majd felvitt a hálószobámba.
- Holnap majd eljössz velem a dokihoz?- kérdeztem, mikor letett
- Persze, de miért?
- Holnap tudom meg, hogy a baba fiú lesz-e vagy lány! Olyan izgatott vagyok!
- Egy ilyen eseményt ki nem hagynék!
- Most már szereted a gyereket, hogy ennyire törődsz vele?
- Mindig is szerettem! Még akkor is, mikor azt mondtam neked, hogy nem!
- Itt aludsz ma?
- Ahha!
Lefürödtem és bebújtam James mellé az ágyba.
Másnap elkezdtem keltegetni Jamest.
- Hé, mennünk kell a dokihoz!
- Mégis hányra mész te?- kérdezte álmos arccal
- Fél 10-re! És most 9 óra van! Szóval siess!
Felöltöztem és lementem reggelizni. Nem sokkal később James is lejött.
- Azt mind megeszed?- nézett a tányéromra felhalmozott ételekre
- Ahha!
Megreggeliztünk és összekészülődtünk, majd elmentünk a kórházba. Nem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk.
- A baba egészen biztos, hogy....

,,Ha valamit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs."

23. rész: Egy furcsa nap

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyire rövid lett és lapos. Sajnos nem jutott eszembe jobb/több.
Jó olvasást!
xoxo, Bella Sunshine

~JADE~

Felálltam és kinyitottam az ajtót.
- David? Téged meg mi szél hozott?- mosolyogtam
- Szia! Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy lenne-e kedved a mai napot velem tölteni?
- Persze! Átöltözöm és már mehetünk is! Addig gyere beljebb!
Felfutottam a szobámba és kerestem valami olyan ruhát, amiben nem látszik annyira a hasam. Mikor visszamentem James állt a nappaliban.
~JAMES~

Halston elutazott Miamiba egy hétre. Unatkozooom! Ekkor eszembe jutott, hogy megkérdezhetném Jade-et, hogy nem jön-e el velem valahova. Átfutottam a szomszédba. Az ajtó nyitva volt.
- Hahóóó!- nyitottam be
- Á, szia!- hallottam egy férfi(!) hangot a nappaliból
Bejjebb mentem és megláttam egy fiút.
- Szia, hát te ki vagy?- kérdeztem
- David Henrie. Te?
- James Maslow!
- Akkor te vagy Jade barátja!
- Csak volt barátja!
Mikor ezt kimondtam, David szemei felcsillantak. Épp szólni akartam, de Jade megelőzött.
- Mehetünk!
Ledöbbent, amikor meglátott.
- James, te meg mit keresel itt?
- Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy nem akarsz-e eljönni valahova, de amint látom, már más programod van!- mondtam szomorúan- Akkor én nem is zavarok! Sziasztok!
Jade kikisért.
- Hé, talán majd máskor!- mosolygott
- Rendben!- mosolyogtam vissza
Hazamentem és az ablak elé álltam. Jade nevetve ment David mellett. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy elhagytam? Ledőltem a kanapéra és bámultam a plafont.
~JADE~

- David...légyszi...hagyd...abba!- nevettem
- Oké!
- Hova is megyünk?
- Mozizni?
- Rendben!
Elindultunk a mozi felé. Útközben összefutottunk David DeLuise-szal. Beszélgettünk vele vagy negyed órát. Majd csináltunk egy képet.

Uhh... látni a hasamat:(

Bementünk a moziba és megvettük a Csontvárosra a jegyeket. Majd vettünk 2 közepes méretű popcornt és beültünk a filmre. Eléggé jól elszórakoztunk filmnézés közben. Dobáltuk az előttünk ülőket, hangosan nevettünk a karaktereken, stb.
- Nagyon jó volt a film!- mondta
- Ja, mármint az a rész, amit láttam belőle!- nevettem- Na és, hova tovább?
- Kávézóba!
Elmentünk egy közeli kávézóba. Rendeltünk 2 kávét és beszélgettünk. Majd elindultunk haza, hisz már 3 óra volt.
- Miért szakítottatok Jamesszel?- kérdezte, mikor megálltunk a házunk előtt
- Igazából James kibukott azon, hogy terhes lettem. Aztán míg én a kórházban feküdtem, ő újra összejött a volt barátnőjével és háát... szakított velem!- meséltem el tömören a lényeget
- Teherbe ejtett?- kérdezte mérgesen
- Igen, de...- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat
- Az a szemétláda!
Odafutott Jameshez(aki mellesleg épp a szemetett vitte ki) és behúzott neki egyet. Majd elkezdtek bunyózni.
- Hé, hé! Álljatok le!
Közéjuk álltam, de ennek az lett a vége, hogy Davidtől én is kaptam egy ütést. Elterültem a földön.
- Jajj, Jade, annyira sajnálom!- segített fel
- Mégis miért kellett megverned Jamest? Na meg persze engem?
- Mert terhes lettél!
- Az nem az én bajom! És egyébként is, miért érdekel ez téged annyira?
- Mert szerelmes vagyok beléd!- fogta meg a kezemet
Közelebb húzott magához és megcsókolt. Én meg eltoltam magamtól és pofonvágtam.
- Mégis mi a jó szent szart képzelsz te magadról?- kiabáltam- Én nem vagyok szerelmes beléd! Tűnj el a szemem elől!
Szerencsére nem kellett kétszer mondanom neki, mert elfuttot. Odafordultam Jameshez.
- Jesszusom, te vérzel!- mondtam ijedten
- Á, semmiség!
- Gyere!
Bevittem a házba és leültettem a székre. Egy rongyot bevizeztem és letöröltem a vért, majd lefertőtlenítettem.
- Ez csíííp!- szisszent fel
- Készen is vagy!- moslyogtam
- Köszi! Eléggé piros az arcod!
- Ahol megütött, igaz? Holnapra eléggé szép folt lesz a helyén!
- Az biztos!
- Egyébként az a csók nem jelentett semmit!
- Jó tudni!- mondta kicsit szomorúan
- Hé, csak barátként szeretem! De ezek után talán még úgy sem. Egyátalán nem érzek iránta semmit! De ez téged miért is érdekel?
- Csak!
Hosszú csend következett. James egész idő alatt a hasamat bámulta.
- Mit nézel?- kérdeztem, és ezzel megtörtem a csöndet
- A hasadat!
- Utálom, ha azt nézik! Olyan, mintha kövér lennék!- ültem le a kanapéra
- Nem igaz! Olyan, mintha terhes lennél!
- Kösz! Ez sokat segített!- nevettem
- Mi lesz a neve?
Belenyúltam a zsebembe és előkotortam a papírt.
- Szép nevek! Miért McLain?
- Nem tudom. Melyik a kedvenced?
- Az Emily-s és a Davides!- adta vissza a lapot
- Na és, mi a helyzet veletek?- utaltam Halstonra
- Semmi különös. Manapság alig-alig beszélnük. Az igazság az, hogy hiányzol Jade!- nézett mélyen a szemembe
- Te is! De te szakítottál velem.
- Szeretsz még?
- Nagyon. De te nem!- hajtottam le szomorúan a fejemet
- Én is szeretlek. Miután szakítottam veled, azonnal az a gondolat járt a fejembe, hogy mekkora egy idióta vagyok.
Odaállt elém, felhúzott és megcsókolt. Pont akkor toppant be Halston.

 ,,Ha két ember összetartozik, akkor senki nem tehet ellene semmit!"

22. rész: Újra szingli lettem

Sziasztok!

Íme, az új rész, amit csak Jade szemszögéből fogok megírni!
Jó olvasást!
Ui.: Próbálok minden rész után vagy közbe(legalábbis majdnem mindegyikbe) egy ilyen szöveget berakni, amit az író "mond". Szóval ez olyan, mint a Született feleségek vége, mikor a háttérben mindig mond ilyen bölcs dolgokat Mary Alice. Na, de majd meglátjátok!
xoxo, Bella Sunshine

~JADE~

Reggel az ágyamban ébredtem. Foggalmam sem volt, hogy hogyan kerültem ide. De nem nagyon izgatott. Mikor felhúztam a redőnyt, láttam, hogy esik az eső. Elővettem a mobilomat és lefotóztam.

Lementem, de nem találtam senkit lent. Sem fent. Gondoltam, átmentek a fiúkhoz. Leültem és befaltam egy fél kenyeret. A baba miatt végén még elhízom! Ezt nem akartam, ezért úgy döntöttem, hogy az esőt figyelembe se véve elmegyek egyet futni. Felölteztem valami melegebb ruhába és kimentem. Már alig esett. Mikor a fiúk háza előtt mentem el, úgy gondoltam, bekukkantok az ablakon. Odamentem és benéztem. A kanapén ültek és nevettek. Alexa Carlos ölében, Julie Logan ölében, Micayla és Kendall 5 méterre egymástól, és Halston pedig James ölében ült. Engem már el is felejtettek! Elmentem onnan gyorsan, mert nem akartam, hogy meglássanak. Több mint 2 órán át futottam. Csak egyszer-kétszer álltam meg. Mikor már kellő képpen elfáradtam, beültem egy kávézóba és rendeltem egy kávét. Ablak mellé ültem, hogy nézhessem az arra menőket. Még egy képet is csináltam róluk.

Voltak köztük olyanok, akik futottak. Gondoltam, hogy munkába sietnek. Voltak szerelmes párok. Mikor rájuk néztem, szomorú lettem, mert eszembe jutott, hogy egykor még én is közéjük tartoztam. De most már nem. Voltak, akik vártak vagy a buszra, vagy egy személyre. Majd kihozták a rendelésemet. A pincér barátságosan rámmosolygott majd elment.

Valaki legalább törődik velem:(

 
Miután elszürcsölgettem a kávémat, fizettem majd mentem tovább. Bementem egy drogériába és vettem egy esernyőt, mert már csurom vizes voltam. Ezek után folytattam a körutamat.

Több órás sétálgatás után hazamentem. Benyitottam és mindenki azonnal a nyakamba ugrott.
- Jajj, Jade. Annyira aggódtunk érted! Hol voltál?
- Elmentem egyet futni. És nekem nem úgy tűnt, hogy aggódtatok volna miattam!- mondtam kicsit flegmán
- Ezt hogy érted? Halálra izgultuk magunkat miattad!- mondta ijedten Alexa
- Tényleg? Szóval azért nevetgéltetek a fiúkkal? Mert aggódtatok értem? Mondok nektek valamit!- fordultam mindhármuk felé- Engem nem kell félteni! Vagyis minket nem kell! Tudok magamra vigyázni!
Meg sem vártam, hogy válaszoljanak, felfutottam a szobámba. Olyan erővel csaptam be a szobám ajtaját, hogy a fél ház beleremegett. Odaültem az ablakomba és elkezdtem sírni. Sosem voltam ennyire érzelgős, gondolom a terhesség miatt vagyok ilyen. Egyszer csak megakadt a szemem valamin. Mivel az ablakom a BTR ház felé néz, ezért láttam mindent. Carlos épp kajált. Logan és Kendall autóversenyzőset játszottak. És James.... nos, igen. James és Halston épp azt csinálta! Megráztam a fejemet és odaültem az íróasztalomhoz. Elővettem a kamerát és megnéztem a videót, amit Logan csinált. Szerintem ebből egy tuti király klipp lesz! Majd eltettem és rákönyököltem az asztalra. Unatkoztam. Foggalmam sem volt, hogy mit csináljak. Hirtelen eszembe jutott egy nagyon király ötlet. Elővettem egy papírt és elkezdtem neveket írni rá. El szerettem volna dönteni, hogy mi lesz a babám neve!

• Emily Angel McLain
• Lena McLain
• Stefanie McLain

• David McLain
• Sam McLain
• James McLain
• Tyler McLain

Jobbak nem jutottak eszembe. Mindegy is. Van még időm dönteni! Hirtelen rájöttem, hogy a fiúknál van egy csomó cuccom! Lementem. A lányok csendben ültek a kanapén. Nem foglakoztam velük, inkább becsöngettem a szomszédba.
- Szia, Jade! Hát téged mi szél hozott?- kérdezte barátságosan Kendall
- Csak a cuccaimért jöttem! Pár holmim itt van nálatok!- mentem bejjebb
- Jaaaade!- ugrott a nyakamba Los- Annyira örülök, hogy visszajöttél hozzánk!
- Igazából csak a cuccaimért jöttem!- "hámoztam" le magamról
- Ohhh...- szomorodott el
- Kendall, megtennéd, hogy felmész a cuccaimért? Tudod, nem szeretnék zavarni!
- Ja, persze!- futott fel
- Addig ülj le! Hozok neked inni! Mit kérsz?- kérdezte Logan
- Igazából pár órája ittam egy kávét, szóval.... nagyon semmit. Bár ha jobban belegondolok, akkor egy pohár víz jól esne!
- Máris hozom!
Elment és pár másodperc múlva visszatért egy pohár vízzel a kezében.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá
Mindketten leültek velem szembe. Majd kínos csend következett. Én ittam a vizemet és közben hallgattam a fentről leszűrődő hangokat.
- Kendall, mi a francot képzelsz?- ez James volt
- Csak Jade cuccaiért jöttem!
- Minek neked az?- értetlenkedett Halston
- Mert megkért rá és most lent várja, hogy vigyem!
- Itt van?
- Itt.
- A francba!
Nem beszéltek többet. De ha beszéltek is, akkor én azt nem hallottam.
- Na ésss... miért mentél futni?- törte meg a csendet Carlos
- Mert nem akartam elhízni!
- Nem is vagy kövér!
- Ma reggelire egy fél kenyeret bezabáltam!
- Azta! Ennyit még Carlos sem eszik!- nevetett Logan, de mikor meglátta az arckifejezésemet rögtön elhallgatott
- Na és, mi lesz a baba neve?
- Írtam össze néhány nevet, de még nem választottam!
- És lány lesz vagy fiú?- kérdezte Los
- Azt még nem tudom. De remélem, hogy lány!
- Miért?
- Nem tudom. Csak mindig elgondoltam, hogy születni fog egy gyönyörű kislányom!
- Ahha!
- Tessék!- jött le a cuccaimmal a lépcsőn Kendall
- Köszönöm! Akkor én most megyek!
- Nem maradsz még egy kicsit?- kérdezte Carlos
- Szívesen maradnék, de nem lehet! Jó volt újra beszélgetni! Egyébként ha hiányoznék, akkor nézzetek ki a nappali ablakon, mert onnan lehet látni az én szobámat! Sziasztok!
- Szia!
Mikor kimentem, Carlos utánam kiáltott.
- Jade!
- Igen?
- Hiányzol!- mondta szomorúan
- Ti is nekem! Nagyon!
Hazamentem és beültem az ablakomba. Carlos is épp ott nézelődött. Mikor meglátott, elkezdett integetni! Én is visszaintettem neki. Hosszú ideig bámultuk egymást, majd Carlos hátranézett és elment. Lementem vacsorázni. Megettem egy joghurtot, 5 szelet kenyeret, egy kalácsot és egy pogácsát. Miután végeztem, felmentem és lezuhanyoztam. Aztán bedőltem az ágyamba és elaludtam.
1 héten keresztül folyamatosan csak esett az eső. Olyan unalmas volt! Nem tudtam mit csinálni. A csajokkal nem beszéltem nagyon, inkább kerültük egymást. A legtöbb időmet a jacuzzi-ban töltöttem. Megnyugató volt ott ücsörögni! Majd egyik reggel valami megváltozott! Nem hallottam az eső kopogását. Odamentem az ablakomhoz és felhúztam a redőnyt. Szép, napsütéses idő volt. Rögtön jobb kedvre derültem. Lementem és megreggeliztem. Majd felhívott George. Azt mondta, hogy amilyen gyorsan csak tudok, menjek be fotózásra. Nem volt sok kedvem, de elmentem. Fél óra alatt meg is voltunk.
- George, mondanom kell neked valamit!- forultam felé, mikor beültünk a kocsiba.
- Mi az?
- Nos.... terhes vagyok!- nyögtem ki
- Hogy mi?- lepődött meg
- Jól hallottad! Terhes vagyok!
- Jade ez fantasztikus! De egyben rossz is! Mi lesz így a munkáddal?
- Most még tudok addig dolgozni, amíg nem látszik a hasam. De utána.... hát, nem tudom!
- Majd kitaláljuk! Egyébként jó voltál ma!
- Köszi!
Elköszöntem tőle, majd kiszálltam. A fiúktól épp James jött ki a házból. Mikor észrevett elmosolyodott és intett egyet. Én is ugyanígy cselekedtem! Mikor lefeküdtem az ágyamra, végiggonoldtam ezt a jelenetet. Majd eszembe jutott a Született feleségek egyik részének a vége:
,,Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy gondjaik hamarosan megszűnnek."
Annyiszor végignéztem, hogy már kívülről fújom az egészet! Nem tudtam mit csinálni, ezért elkezdtem nézni a Kínost. Julie nincs itthon, mert forgatáson van. Micayla úgyszintén. Alexa meg elment Carlosszal valahova. 5 részt végignéztem, mikor meguntam. Lementem ebédelni. Miután végeztem elővettem a mobilomat és felhívtam anyut.
- Szia, kincsem!- szólt bele
- Szia, anya!
- Miért hívtál?
- Mert szeretnék elmondani nektek valamit!
- Akkor kihangosítom! Várjál!- 1 másodperc múlva újra beleszólt- Oké, most már apukád is hallja! Na, mit szeretnél?
- Anyu, apu. Terhes vagyok!
- Kincseeem!- sikított bele anya- Hát ez csodálatos! Annyira boldog vagyoook!
- Apu? Te mit szólsz hozzá?
- Én is nagyon örülök neki!- hallottam a hangján, hogy mosolyog
- Na és, Jamesszel már gondolkodtatok a neveken?
- Igazából ez lett volna a másik dolog, amit el szerettem volna mondani nektek. Jamesszel....szakítottunk. Vagyis James szakított velem!
- Kicsi szivecskéém! Az ilyen férfiak mind buták! Hülye az az ember, aki szakít egy ilyen csodálatos és gyönyörű lánnyal, mint amilyen te vagy! Hidd el, találsz nála jobbat is!
Még beszélgettünk negyed órát, mikor valaki csöngetett, ezért elköszöntem anyuéktól és ajtót nyitottam. Carlos állt előttem.
- Hát te?- kérdeztem
- Jöttem, hogy felvidítsalak! Na, öltözz át és indulhatunk!
- Carlos, én sz....- de nem engedte, hogy befejezzem a mondatot
- Nem. Most szépen velem jössz! Jade, napok óta ittbent ücsörögsz! Itt az idő, hogy végre kiszabadulj innen! Szeretnénk visszakapni a régi Jade-et. Aki mindig mosolyog és nevet. Akivel együtt hülyültünk!
- Rendben!
Felmentem, átöltöztem és már indultunk is. Sétálgattunk mindenfelé. Még vásároltunk is pár dolgot! Carlosnak igaza volt! Ki kellett szabadulnom otthonról!
- Köszönöm!- mondtam az ajtónk előtt
- Ááá, ugyan! A legjobb barátért bármit!- legyintett
Megöleltem, majd bementem. Ledőltem az ágyamra és előkotortam a mobilomat a zsebemből. Láttam, hogy valaki küldött egy SMS-t. James volt az.
,,Szia! Lenne kedved eljönni egyet mozizni?"
Nem tudtam erre mit felelni. Egyik felem azonnal visszaírta volna neki, hogy persze, hogy lenne, de a másik még mindig haragudott rá, mert összetörte a szívemet.
,,Hello! Nem tudom. Az attól függ, hogy mit nézünk meg!"
,,Csontváros?"
,,Na jóó... legyen!"
,,Akkor fél óra múlva találkozunk!"
Leraktam a telómat és felvettem valami kényelmeset.

Kicsit kisminkeltem magam és kimentem, hogy megvárjam. Leültem a lépcsőre és vártam. És vártam. És vártam. De nem jött. Több mint egy órán át ültem ott, mikor meguntam a várakozást és visszamentem. Pont mikor leültem a kanapéra, valaki csöngetett. Nagy nehezen felálltam és kinyitottam.
- Indulhatunk?- kérdezte James
- Nem!
- De azt mondtad, hogy jössz?
- Igen, te pedig azt, hogy fél óra múlva találkozunk! Vagy egy órán át ott ültem a hideg kövön és vártam rád!
- Sajnálom, de feltartottak!- nézett rám szomorúan
- Engem meg most tartanak fel!
- Mégis kik?
- Az ágyam, az agyonsírt párnám és a gondolataim. Ja, meg persze a naplóm! Szóval szia!- és bevágtam az ajtót
Felrohantam és elkezdtem sírni. Miért ilyen nehéz az élet! 10 percen át fetrengtem az ágyamon és a párnámat markolgatva sírtam. Majd felálltam, elővettem a naplómat és elkezdtem írni.
,,Kedves Naplóm!

Szörnyű dolog történt ma velem! James elhívott mozizni! Persze, ez önmagában még nem olyan szörnyű dolog. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk. Én kiültem az ajtónk elé és vártam rá. Egy órán át ücsörögtem ott, mikor felálltam és bementem. Ekkor csöngetett. Mondta, hogy feltartották, de most már mehetünk. De én nemet mondtam neki és becsaptam az ajtót. Nem hiszem el! Hogy teheti ezt velem? Mit ártottam én neki, hogy ezt csinálja?

Jade McLain♥"

 

 



Lefürödtem és lefeküdtem aludni. A következő hetekben a napjaim úgy teltek, hogy reggel felkeltem és este lefeküdtem. Ami e két dolog közt történt, szinte el is felejtettem! Mondanám, hogy hónapok teltek el így, de nem. Mert egyik nap valaki csöngetett!

,,Oly könnyű észrevenni a magányos embereket. Ők azok, akik mesélnek a növényeiknek, titkokat osztanak meg a háziállataikkal, és veszekednek a tévéjükkel. Ám a legmagányosabbak azok, akik az emberekhez beszélnek. Emberekhez, akik már nincsnek köztünk."

21. rész: Mindennek vége

21. rész: Mindennek vége

 

Sziasztoook!

Meghoztam a 21. részt, amiben kicsit szomorú dolog fog történni. Kicsit rövid lett, de remélem, hogy nem baj. Na, de nem is húzom tovább a szót!

Jó olvasást!

Ui.: Gondolom láttátok, hogy lecseréltem Micayla karakterét. De a régi Mic is fel fog újra tűnni, csak persze más szerepe lesz!

Uui.: Hamarosan lesz pár új szereplő, de csak hamarosan. Nem lesz nagy szerepük, csak úgy lesznek:D

xoxo, Bella Sunshine

 

~ALEXA~

 

Ledöbbentett a látvány. Jade kezében egy kés volt és a karjából csak úgy folyt a vér!

 

 

Odafutottam hozzá, és kivettem a kezéből a kést.

- Jade, miért csináltad ezt?- kérdeztem

- Nem.... tudom!- válaszolta kábultan

Felsegítettem a földről és átfutottam vele a többiekhez.

- Segítsetek! Légyszi, segítsetek!- kiabáltam sírva

A többiek azonnal lefutottak. Kivéve Jamest. De ő nem is hiányzott!

- Mi a b.... Jesszusom!- ijedt meg Los

- Segítsetek!

- Vigyük be a kórházba!- mondta Logan és megfogta az egyik kocsi kulcsait

Julie és én átkaroltuk Jade-et. Beültettük és elindultunk. Útközben zsebkendőkkel próbáltam elállítani a vérzést. Kevés sikert arattam vele! Majd megérkeztünk és futottunk be a kórházba. Míg Jade-et a sürgősségin "mentették", addig mi idegesen várakoztunk. Hamarosan megjelent egy orvos.

- Hogy van, doki?- kérdezte Mic

- Nos.... eléggé sok vért vesztett. Most ráraktuk egy lélegeztető gépre, mert pár perccel ezelőtt észre vettük, hogy nem lélegzik!

Erre a mondtatra mindenki nagyon megijedt. Az orvos látta a reakciónkat, ezért folytatta.

- De most már minden rendben van! A sebet összevarrtuk.

- És mi van Jade babájával?- kérdeztem

- A babával minden rendben van! Az a pár perc szerencsére nem okozott bajt!

- Köszönjünk!- mondtuk

- És be lehet menni hozzá?- kérdezte Logan

- Most nem, mert beadtunk neki egy adag nyugtatót! Viszlát!- és elment
Nagyon megkönnyebültem annak hallatán, hogy egyikőjüknek sincsen semmi baja! Mármint komolyabb baja. Úgy döntöttünk, hogy Logan és Julie bent maradnak, én és a többiek meg hazamegyünk. A kocsiban elhatároztam, hogy mikor megérkezünk, azonnal Jameshez megyek. Így is tettem.
- Na, mi van?- ült fel álmosan
Odamentem hozzá és megpofoztam.
- Aúúúú!- fogta meg a arcát- Ezt meg miért kaptam?
- Tudod te, hogy mit csináltál Jade-vel?
Csak nézett rám kérdő arckifejezéssel.
- Miattad egy késsel.... elvágta az ereit! És most a kórházban fekszik és egy géphez van csatolva! Egy kicsi megbánás sincs benned?
- Rendben. Sajnálom, hogy ezt tette miattam. Tessék, ezt akartad hallani?
- Hogy te mekkora egy szemét dög vagy!
- Lehet! De ha most megbocsátanál, aludni szeretnék!
Azzal kinyitotta az ajtót és kilökött rajta. Nem így ismertem meg Jamest. Az az ember, akivel az imént beszéltem és aki kilökött az ajtón, az nem ő volt. Valaki más. De hova lett a régi James?
*2 nappal később*

~JADE~

Mikor kinyitottam a szememet, mindent homályosan láttam. Imerős volt a szitu. Majd elkezdtem pislogni és szép lassan minden kitisztult.
- Felébredt. Most bemehetnek hozzá!- hallottam egy hangot kintről
Majd nyílt az ajtó és 2 ember lépett be rajta. Alexa és Carlos.
- Sziasztok!- mosolyogtam
- Szia! De jó téged újra mosolyogni látni! Hogy érzed magad?
- Jól. A kezem fáj még egy picit, de már nem vészes.
- Mond, miért csináltad ezt?- kérdezte Los
- Nem tudom. Hülye voltam és nem gondolkodtam. Hazafutottam és megláttam a konyhában a kést. Majd felvettem és hát.... a többit már tudjátok. Hogy vannak a többiek?
- Mindenki halálra izgulja magát miattad! Tényleg, fel is hívom őket, hogy felébredtél!- mondta Carlos
- Köszönöm!- mondtam
- Mit?
- Hogy utánam jöttél és megmentettél! Ha te nem jössz.... nem is tudom, hogy mi lenne most velem!
- Egy barátért bármit!- ölelt meg
- James hogy van?
- Szerintem ezt nem most kell elmondanom neked!
- De én tudni szeretném!
- Jade, amig ilyen állapotban vagy, addig mondta az orvos, hogy ne mondjunk neked semmi olyat, ami súlyosbíthatja az állapotodat! Majd otthon!
- Rendben!
Még maradtak 1 órát, majd hazamentek. Én meg elaludtam. Örültem, hogy a kicsimnek nem lett semmi baja. De féltem, hogy Alexa valami nagyon rossz hírt fog közölni velem!
Másnap reggel a nővért megkértem, hogy hozzon be nekem egy újságot. Mikor megnéztem a címlapot, meglepődtem. Na ki van a címlapon? Na ki??? Hát persze, hogy én! A cikk arról szól, hogy eléggé feldúlt voltam, amikor kijöttem a srácok házából. Leírta azt is, hogy a szülinapi partim volt. És kép is volt hozzá! A legjobb! Komolyan, hajnali 4-kor is állandóan figyelnek? Mintha valami körözött bűnöző lennék!

 

*3 nappal később*

Örültem, hogy hazamehettem. Az orvos felírt nekem 4 gyógyszert. Kettőt a karom miatt, kettőt meg a terhességem miatt. Alexa jött értem. Mióta volt ez a "kis" balesetem, nagyon aranyos és segítőkész lett. Nem mintha idáig nem lett volna az, na de mindegy.
- Halihó!- köszöntem vidáman, mikor beszálltam.
- Szia! Mit szeretnél ma csinálni?
- Nem tudom... Várjunk csak! Mégis tudom! Tudsz gördeszkázni?
- Valamilyen szinten. Miért? Csak nem azt szeretnél csinálni?
- De! Olyan rég nem gördeszkáztam!
- Aztán nehogy lesérülj megint!
- Megpróbálok nem elesni!
Hazamentünk és előkerestük a gördeszkákat. Majd kimentünk az utcára és szórakoztunk egy kicsit.

Alexa készített rólam egy képet.


@jademclain: Alig, hogy kijössz a kórházból
te gördeszkázól? Kemény csaj vagy te!

- Jade, beszélnem kell veled!- jött ki a házból James
Lehervadt a mosolyom. Ránéztem Alexára, aki dühösen nézett Jamesre. Megsimogattam a karját és bíztatóan rámosolyogtam.
- Megyek!
Bementünk a nappaliba és leültünk. Hosszú ideig csak hallgattunk.
- Nos, mi volt az orvosnál?- törte meg a csendet
- Hát, összevarrták a sebemet, és míg ezt csinálták észrevették, hogy nem lélegzem, ezért rákapcsoltak a gépre.
- Ahha!
- És mi volt itthon? Alexa mondta, hogy mindenki izgult.
- Hát, igen. Na, akkor elmondom, hogy miért hívtalak be!
Féltem. Szívem mélyen reméltem, hogy azt mondja, amit hallani akartam. Elkezdtem izzadni. A szívem egyre hevesebben vert.
- Hát, izé.... akkor.... kimondom kerek-perec! Én.... én már nem vagyok szerelmes beléd! Sajnálom!
Összetörtem. Nem hittem a fülemnek! Szakított velem!
- Ég áldjon, Jade!- megpuszilta az arcomat és elment
Sírtam. Csak sírni tudtam. Nem maradt már senkim a barátaimon és a gyerekemen kívül.
- Minden rendben van?- jött be Alexa
- James... szakított... velem!- nyöszörögtem
- Tudtam!- hajtotta le szomorúan a fejét
- Honnan?
- Emlékszel, hogy mit mondtam neked a kórházban?- ült le mellém
- Igen. Azt, hogy majd itthon monod el, hogy mi van vele.
- Szóval, a helyzet az, hogy míg te a kórházban feküdtél, James addig újra összejött Halstonnal!
Mégjobban összetörtem. Csak sírtam és sírtam. Alexa próbált nyugtatgatni. Kis idő múlva felálltam és felmentem a szobámba. Augusztus 2.-a. Életem legrosszabb napja!
~JAMES~

Szörnyű érzés volt Jade szemébe hazudni, hisz még mindig szerettem őt! De Halston iránt is újra éreztem valamit! Összezavarodtam. Vajon jól döntöttem?
~JADE~

Este elkezdett esni az eső. Kiálltam a kertbe és felnéztem az égre. Az eső elmosta minden sebemet és letörölte azt a sok fájdalmat az arcomról. De nem mindent mosott el. A szívem darabokra tört. Éreztem, hogy a kötésem lecsúszik a karomon és láttam, ahogyan leesik a földre. Villámlott. Nem törődtem vele. Én csak álltam az esőben csukott szemmel, égre meredő arccal.