6. rész: Kérlek bocsáss meg...

 

Bocsi, hogy ilyen rövid! Csak ennyi jutott eszembe. De a kövi hosszabb lesz!

 

~JAMES~

 

Halston annyira kiborított, hogy Jade-et is megbántottam. De mikor megcsókoltam ő elhúzódott. Nem vette észre, hogy mögötte van a lépcső. Utána kaptam, de már késő volt.

- Jaaaames...- kiabálta.

Legurult a lépcsőn, majd összeesett. Gyorsan leszaladtam hozzá. A többiek is odafutottak.

- Mi történt?- kérdezték

- Megbántottam- válaszoltam

- Jade, Jade! Hallasz engem? Kórházba kell vinnünk!- mondta Micayla.

Kendall már tárcsázta is a mentők számát.

- Mi történt?- jött le a lépcsőn Logan

- Jade leesett a lépcsőn!- mondta Julie majd elsírta magát.

- A mentők már úton vannak!- mondta Kendall.

Pár perc múlva kocsi hangját hallottuk és nem sokkal később a mentősök jelentek meg előttünk és elvitték Jade-et. Beszálltunk Carlos kocsijába és követtük a mentőautót. A kórházba Jade-et a sűrgősségi osztályra vitték. Mi addig a váróteremben várakoztunk. Nem tudtam egy helyben ülni, így hát fel alá mászkáltam.

- James, nyugodj le. Minden rendben lesz!- mondta Julie.

- És ha nem? Miattam esett le a lépcsőn. Ha bármi baja is esik, én esküszöm hogy...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert előtörtek belőlem a könnyek.

Ha bármi baja esik, azt sosem bocsátom meg magamnak! Egy orvos jelent meg mellettünk.

- Önök Miss McLain hozzátartozói?- kérdezte.

- Igen!- válaszoltuk.

- Nos, nincs különösebben semmi baja. Egy kis enyhe agyrázkódása volt, de az sem vészes. Most éppen pihen, de egy ember bemehet hozzá.

A többiek rögtön rám néztek. Én nem akartam vitába szállni velük, szóval elindultam az orvos után. Bementem a szobába, amelyikben Jade feküdt. A feje be volt kötve.

- Szia!- köszöntem miután leültem az ágy szélére.

- Hello!

- Minden rendben?

- Eltekintve az enyhe agyrázkódásomtól és a fájdalomtól, minden rendben van!- mosolyodott el.

- Jó látni, hogy mosolyogsz! Jade, én annyira sajnálom! Minden az én hibám! Miattam vagy itt. Eléggé kiakadtam, tudom. De nem akartalak megbántani! Annyira sajnálom! Kérlek, bocsáss meg nekem!

Jade hosszú ideig hallgatott, majd megszólalt.

- Megbocsátok. Tudom, hogy ki voltál borulva a Halstonnal történt dolgok miatt. És azt is tudom, hogy nem szándékosan kiabáltál velem. Komolyan, rád nagyon nem is tudok haragudni!

- Most megnyugodtam. Mikor engednek ki?

- Az orvosom azt mondta, hogy ma még bent tartanak pár vizsgálatra. De ha minden rendben lesz, akkor holnap délelőtt már haza is mehetek.

- Elnézést, uram. Miss McLainnek pihennie kell. Kérem, távozzon- mondta egy nővér.

- Menned kell. Holnap eljössz értem, ugye?- kérdezte Jade.

- Már kora reggel itt leszek!

Adtam neki egy csókot, majd kimentem. A többiek, amint megláttak, körém gyűltek és kérdezgetni kezdtek:

- Jól van? Mikor jön haza?- tették fel a kérdéseket.

- Igen, jól van. Megbocsátott nekem. És azt mondta, hogy ma még megfigyelésre benn tartják, de holnap délelőtt, ha minden rendben lesz, már haza is jöhet.

- Remek! Akkor csináljunk neki egy ,, Jó-hogy-meggyógyultál" partit!- mondta lelkesen Carlos.

- Ez szuper! Mikor fogsz értejönni James?- kérdezte Logan

- Már kora reggel itt leszek. Úgy kb. nyolckor indulok.

- Oké! Akkor mi majd előbb felkelünk!- mondta Mic.

- Menjünk boltba bevásárolni! Logan, légyszi gyere velem!- nézett kiskutyus szemekkel Julie Loganra.

- Természetes, hogy veled megyek!- fogta meg Logan a lány kezét, majd el is mentek.

Kimentünk a kórházból és hazafelé indultunk. Útközben sokat beszélgettünk. Otthon meg elővettük a partikellékeket és feldíszítettük vele a csajok házát. Az előtébe kiakasztottunk egy nagy szalagot, amire ráírtuk, hogy ,, Örülünk, hogy meggyógyultál. Üdv itthon újra!" feliratot. Nem sokkal később Loganék is megérkeztek a kajával. Majd mindenki ment aludni.

~JULIE~

 

Reggel én keltem fel legelsőnek. Felkeltettem Micaylát majd átmentünk a fiúkhoz.

- Ébrsztőőőő.... Itt az idő, hogy elkészítsük a kajááát!- kiabáltuk végig a folyosón

- Hány óra van?- jött ki a szobájából Kendall álmos fejjel

- Fél nyolc, édes. Itt az idő, hogy nekiálljunk!- mondta Mic majd adott egy puszit Kendallnek.

Na erre a srác rögtön magához is tért. Becsukta az ajtaját, majd 5 másodperc múlva megint megjelent.

- Készen vagyok!- mondta.

A többieket is felkeltettük, majd átmentünk a házunkba és nekiláttunk a kajának.

- És ebből mi is kapunk?- kérdezte Carlos.

- Nem! Ez egyedül Jade-é!- mondtam

- Hé, srácok! Én megyek a kórházba!- kiabálta James.

- Okééé!- kiálltottuk neki vissza.

Kiosztottam mindenkinek a feladatát, majd nekiláttunk a meglepi kajának. Jade kedvencét fogjuk főzni. Úgy másfél óra alatt végeztünk. Átöltöztünk majd a nappaliban gyülekeztünk. Jamesék még sehol sem voltak.

- Oké. Most pedig húzzuk be a függönyöket, hogy sötét legyen!- mondtam.

Miután az összes függönyt elhúztuk ajtócsapkodást hallottunk.

- Elbújni!- mondta Kendall.

Nyílt az ajtó és két alak jelent meg. Az egyik felkapcsolta a villanyt.

- Meglepetééés!- ugrottunk elő.

Jade annyira meg volt hatódva, hogy meg sem tudott szólalni.

- Üdv újra itthon!- adott egy puszit neki James

- Ezt... itt... mind nekem csináltátok?- kérdezte

- Igen. És még kaját is csináltunk. A kedvencedet. Gyere!- mondtam és behúztam a konyhába.

- Spagettiiiii!!!- ugrándozott örömében- Jajj, köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Leült az asztalhoz és befalta a ,,reggelijét"

~JADE~

 

Reggel James már várt rám.

- Szia!- köszöntem oda neki.

- Na, ilyen hamar kész is vagy? Szia!- köszönt, majd hosszasan megcsókolt- Ez már hiányzott. Ahogyan te is!

- Mi van? Nem bírsz ki egy éjszakát sem nélkülem?

- Nem! Alig tudtam elaludni!

Ez aranyos volt tőle. Kimentünk, majd beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Mikor bementünk, odabent tiszta sötét volt, ezért felkapcsoltam a villanyt.

- Meglepetééés!- ugrottak elő a többiek.

Először kicsit megijedtem, de aztán meghatódtam. Körülnéztem. Minden szépen fel volt díszítve.

- Üdv újra itthon!- adott egy puszit az arcomra James.

- Ezt... itt... mind nekem csináltátok?- nyögtem ki nagy nehezen

- Igen. És még kaját is csináltunk. A kedvencedet. Gyere!- mondta Julie, majd megfogta a kezem és bevitt a konyhába.

Az asztalon egy nagy tál spagetti volt.

- Spagetiiii!!!- ugráltam örömömben- Jajj, köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Miután végeztem az evéssel megszólalt a mobilom.

- Hallo?

- Szia, Jade. Itt George!

- Ó, szia George. Mi újság?

- Hallottam, hogy leestél a lépcsőn. Minden rendben van?

- Igen. Minden. Már haza is engedtek.

- Az remek! Akkor nem történt semmi komoly!

- Csak egy enyhe agyrázkódás.

- A következő három-négy napon nem kell bejönnöd dolgozni. Csak pihenj!

- Úgy lesz!

- Egyébként láttalak az újságban!

- Tényleg?

- Ahha. Azzal a James Maslow gyerekkel vagy a címlapon. És Julie is ott van a képen. Azt írja, hogy a fiúk a koncerten mutatták be barátnőiket. És a két lány közül az egyik az Angliában híres Jade McLain. A másik szerencsés lány pedig Julie Johnson. Na, gratulálok nektek!

- Köszönjük!

- Nem zavarlak tovább! Pihenj sokat! Szia!

- Úgy lesz! Szia!

Miután letettem a telefont, rögtön kérdezgetni kezdtek.

- Ki volt az?- kérdezte Carlos.

- A menedzserem, George.

- Miért keresett?- tette fel a kövi kérdést Logan

- Mi ez? Valami rendőrségi kihallgatás? Egyébként csak azt mondta, hogy a kövi három-négy napban nem kell dolgoznom. És jobbulást kívánt.

- Szóval egész nap itthon leszel?-kérdezte James.

- Igeeen...

- És mit szeretnél csinálni?- kérdezte és leült mellém.

- Nem tudom még!

- De én viszont tudom! Melyiket szereted jobban: az éttermet vagy a tengerpartot?

- A tengerpartos éttermet. Miért?- néztem rá kérdő arccal.

- Van egy ötletem!- és azzal el is ment.

Vajon mit talált ki?